Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - KRÓNIKA - Schram Ferenc: A Cassa Parochorum iratainak publikálása / 505–507. o.

renoválására, felszerelésére stb. vonatkozóan. "Templum pa­roehiale est ligneum, a"b ipsis inoolis aedificatum, ruinae proximum" /G-óber/ tudósítástól a "suh vili et imbribus praevie teeto" /Dávidvágása/, megjegyzésen át az "ecolesiam muraiam nulla reparatione egentem" /- habét, Daróc/ észrevé­telig számtalan variánssal találkozunk. Nem ritka a templom melletti temető kerítéséről való megjegyzés, mint pl. Jer­njén vagy Kriványon. A jelenlegi templom mellett az egykori? fényesebbnek romjairól is sok tudósítással találkozunk: "Exstant rudera antiqua templi, praeterea ligneum templum, ruinae proximum" /G-ercsely/, "Extat unum templum lapideum a memória hominum desolatum. Altér ligneum Ruthenorum ante an­nos 10 aedificatum" /Részege/. "Extra oppidum exstant rudera abbatiae Sanoti Petri" /Szentpéter/, "E regioné castelli do­minalis habetur lapidea quaedam capella pro possessoribus dicti dominii ibidem condam residentibus exstructa" /Szent­miklós/. Ezek a megjegyzések számottartanak a művészettörté­net mellett a helytörténet és középkori régészet érdeklődé­sére is; ahogy a rokon tudományszakok segítségül hívásával értelmezhető csak a ,! Templum lapideum in forma catholica" /Besenyő, Nemesbikk/, "Ecclesia lignea formae cathoiica" /Bézs/ sürün szereplő kitételek is. Szívesen vettük volna, ha az iratanyag ismeretében a közreadók a tul szűkszavú jelentéseket' kiegészítették volna, pl. a településtörténet számára nem elegendő a "Ligneum se­cundum ritum ipsorum commode provisum"- feltehetően rutének­re vonatkozó megjelölés /Strabicsó/. Ha még a haranglábak /pl. Szentistván/ mellett a plébá­niák építőit és a kegyurakat, esetleges patrociniumokat meg­említjük, talán sikerült bizonyítanunk, hogy a forráskiadvány jelentősége messze túlnő a művészettörténet keretein^ a hely­történész, településtörténész, egyháztörténész, archeológus, fafaragással, díszítőművészettel, népi építészettel foglalko­zó etnográfus egyaránt haszonnal forgathatja. Ezért válasz­tottuk néhány példánkat inkább kis, ismeretlen falvak ada­taiból, mint Beregszász, Eger, Grjongjös, Kassa, Miskolc vagy Nagyszöllős viszonylag ismertebb műemlékeiből. Hasznos kiegészítések találhatók a könyvben még a művé­szettörténet számára is, pl. a Nógrád megye műemlékei /Bp. 1954. Szerk.: Dercsényi Dezső/ cimü munka 327"347 oldalaihoz, ahol az idők folyamán Nógrád megyéhez csatolt Pásztót tár­gyalja. A Gassa Parochorum aktáinak közzétételét nyereségnek kell elkönyvelnük a különböző irányú kutatások számára, épp ezért csak sajnálnunk lehet, hogy mindössze 320 példányban jelent meg, s az sem kerül könyvárusi forgalomba. Reméljük, a többi, részben már sajtó alatt álló kötetek mihamarabb kö­vetik a most megjelent első kötetet. 507

Next

/
Oldalképek
Tartalom