Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - IRATTÁRI MUNKA - Szelei László: Gondolatok az iratkezelés szabályozásáról / 359–364. o.

iratkezelést kérni. Javaslatainkat kivétel nélkül figyelembe vették és ismételt ellenőrzésnél már a javasolt módszert al­kalmazták. Mindebből, amit eddig tapasztalatainkról irtunk, egyér­telműen megállapítható az, hogy bár az akadémiai intézetek­ben eddig nem volt egységes iratkezelési rendszer, és olyan akadémiai előirás sem, amely egységes rendszert kötelezővé tett volna, mégis az iratok őrzése és kezelése általában meg­felelőnek mondható. ís itt térünk vissza oda, hogy most ha­tályos jogszabályok kötelezővé teszik egységes iratkezelési rendszer kialakítását országosan és természetesen a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó intézményekben is. Hogy ez a rendszer milyen lesz, az most van kialakítás alatt. Az irat­kezelési szabályzatok fogják előirni az alkalmazandó iratke­zelést* s ennek pedig központi problémája az irattári terv készítése. A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatósága ál­tal igen nagy gonddal és hozzáértéssel kidolgozott Tájékoz-­tató az iratkezelési szabályzatok elkészítéséhez részletesen ismerteti a tudnivalókat. És mégis, éppen e tájékoztatóval, közelebbről az irattári terv kialakításával kapcsolatban ve­tődnek fel problémák. Logikus és elméletileg teljesen indo­kolt mindaz, amit a tájékoztató az irattári terv kialakítá­sáról és készítéséről mond: ügykörjegyzék alapján kell ösz­szeállitani az irattári tervet, az ügykörjegyzék pedig "a lehető legnagyobb részletességgel" tartalmazza az egyes ügy­köröket. Ugy gondoljuk, hogy a közös elérendő cél, a jól átgon­dolt, uj tipusu iratkezelési rendszer kialakításának szemé­lyi feltételeit is gondosan meg kell vizsgálni. Hiába alakí­tanak ki az irányitó szervek szakemberei logikusan felépí­tett és az elérni kivánt célt elméletileg jól szolgáló rend­szert, ha nincsenek a végrehajtásra dolgozók. Most nem is a megfelelően képzett iratkezelési munkát végző "középkáderek­re" gondolunk - ennek tárgyalása egy külön téma lehetne -, hanem az intézmények jelenlegi személyi ellátottságát, az adott létszámlehetőséget kell figyelembe venni, mert ez a realitás. Ha a tárgyalt területet - az akadémiai kutató in­tézeteket - nézzük, akkor elgondolkodtató, hogy az iratkeze­lési tevékenységet az intézmények felénél az igazgatói tit­kárnők végzik. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a titkárnők feladatának, munkakörük ellátásának csak kis ré­szét képezi az iratkezelési munka. Ha ehhez hozzávesszük, hogy néhány intézményben a gazdasági vezető végzi az iratke­zelési munkát is, még élesebben vetődik fel & kérdés: tud­nak-e munkaidejükből az eddiginél többet, legalább is a kor­szerű színvonalon végzett iratkezelési munkához minimálisan szükséges időt fordítani? Eddig szándékosan csak az akadé­362

Next

/
Oldalképek
Tartalom