Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - Jenei Károly: Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai / 335–349. o.

hogy a vállalati anyagot a tőkés tulajdonosok iratselejtezése, majd a háborús behatások következtében súlyos károsodás érte. Nem tett jót a vállalati iratanyagnak az sem, hogy az államositás után csak négy-öt év múlva került levéltári őrizetbe. A másik nehézséget a forrásanyag szétszórtsága és sokrétűsége okozza. Az üzemtörténetirás legfontosabb forrásanyagát a vállalatok ügyvitelében keletkezett iratok képezik, melyek tulnyomórészben az Országos Levéltár, a tanácsi levéltárak és kisebb részben a jogutód szocialista állami vállalatok őrizetébe kerültek. A Levéltárak Országos Központja közvetlenül megalakulása után, már 1951. elején lépéseket tett, hogy a Pénzintézeti Központ, mely a kapitalista vállalatok felszámolását végezte, az ügyvitelben többé nem használt vállalati iratanyagot levéltári megőrzésre adja át. Az iratanyag átvétele ezt követően meg is kezdődött. A speciális jellegű vállalati iratanyag elhelyezése azonban problémát okozott, amit a Levéltárak Országos Központja 1953-ban a Központi Gazdasági Levéltár megszervezésével oldott meg. Az uj központi levéltár működése során nagymennyiségű vállalati iratanyagot gyűjtött be és helyezett biztonságba a volt pénzügyminisztériumi irattár raktáraiban. A Központi G-azdasági Levéltár a későbbiek során már a népi demokratikus és a szocialista korszakban keletkezett vállalati iratanyagot is vett át. Az iratmentési munka befejezése után a Központi G-azdasági Levéltár a felszámolás sorsára került. A begyűjtött vállalati iratanyag nagyobb részét, az országos jelentőségű bankok, bányák, ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok iratait az államosításig bezárólag az Országos Levéltár vette át és annak kezelésére, rendszerezésére és a kutatás számára használhatóvá tételére 1962. január 1-én uj szervezeti egységet, a IV. osztályt állította fel. A helyi jelentőségű vállalatok iratanyaga a tanácsi levéltára^ a Nehézipari Központ, a Magyar Állami Szénbányák Rt. a szovjet-magyar vegyes vállalatok, a nemzeti levéltárak, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ 1945. utáni és az Országos Szövetkezeti Hitelintézet iratai pedig az Országos Levéltár Népi demokratikus osztályának a gyűjtőkörébe kerültek. A vállalati iratanyagnak különböző őrzési helyeken történt elhelyezése az üzemtörténész számára nem kis nehézséget okoz, különösen ha a levéltári kutatáshoz szükséges kellő gyakorlattal még nem is rendelkezik. Ha pl. egy feudális korszakban alapitott üzem jogutódja üzemtörténetét meg akarja Íratni, az üzemtörténésznek, illetve a megirásra alakult munkaközösségnek a szükséges forrásanyagot a saját irattárában őrzött anyagon kívül az Országos Levéltár I. osztályán a helytartótanácsi-, az 1848/49

_

es minisztériumi levéltárban, az abszolutkori levéltárakban, a II. osztályon a földművelés- Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium levéltárában, a IV. 340