Levéltári Szemle, 20. (1970)
Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Komjáthy Miklós: Az Országos Levéltár forrástudományi és módszertani kabinetjéről / 21–25. o.
hasonló célkitűzéseivel összhangba hozása. 4./ Hasonló módon kell felmérnünk, hol állnak ma a magyar történelmi forrástudományi kutatások. Ha valahol, épp ezen a területen kell érvényesülnie az Országos Levéltár anyaggazdagságának s e gazdag anyag páratlan sokrétűségének. A diplomatikai, szfragisztikai, heraldikai, chronológiai s utoljára, de nem utolsósorban az irattani kutatások a mi anyagunkon újulhatnak meg leginkább. Együttműködést e téren elsősorban az Eötvös-egyetem történelmi segédtudományi tanszékével kell keresnünk. Itt annyi a teendő, hogy a munkamegosztás megfelelő módját megtalálni nem lesz nehéz dolog. Inkább az a problematikus, hogy a forrástudományi kutatások fellendülése esetén nyilik-e elég lehetőség az eredmények közzétételére. 5*/ A publikálás problémájával függ össze a Levéltári Közlemények s különböző, a levéltár profiljába tartozó kiadványok, tanulmánysorozatok kériése. Nézetem szerint, a levéltári kiadványok szerkesztőségének is a módszertani osztályon /kabinetben/ van a helye. /Az osztály jelenlegi, embrionális formájában is gondviselője a forráskiadványoknak./ A Levéltári Közlemények s egyéb levéltári publikációk szerkesztése csak azokon az elvi alapokon történhetik, amely alapok kidolgozása éppen a módszertani osztály /kabinet/ feladata. 6./ Ugyancsak az elvi alapok azonossága, valamint az eddigi úzus indokolja, hogy a levéltárosok gyakorlati képzését is a módszertani osztály /kabinet/ irányitsa. Ki kellene dolgoznia e képzés tanmenetét, szorosan kapcsolódva az egyetem történelmi segédtudományi tanszékének levéltárosképző tanmenetéhez. Az összehangolást minden részletre kiterjedő tárgyalásoknak kellene megelőzniök, amelyeknek során világossá válnék, miképp egészithetné ki évről-évre haladva a levéltár a hallgatóknak egyetemen szerzett elméleti ismeretét gyakorlati tudnivalókkal. Ma az a helyzet, hogy a levéltárosok, akik mellé gyakorlatra osztanak be egyetemi hallgatókat, alig, vagy egyáltalán nem tudják, milyen ismeretanyaggal lépik át azok az Országos Levéltár küszöbét. Pedig hasznossá számukra csak akkor válnék a Levéltárban töltött, pár gyakorlati hét, ha itt olyan munkát végeznének, amely munkának tudományos és elvi alapjaival már megismerkedtek az egyetemen. !•/ Jellegében hasonló feladata lenne a módszertani osztálynak a levéltári középkáderek képzésének megszervezése és irányitása. Az eddig alkalomszerűen inditott tanfolyamokat gondosan kidolgozott tanmenettel állandósítani kellene. A levéltári munkána v egyre nagyobb része hárul világszerte a középkáderekre. Tudomásom szerint, a kbzépkáderképzést legmintaszerübben a Német Demokratikus Köztársaság oldotta meg. Az ott szerzett tapasztalatokat talán mi is értékesíthetnénk középkáderiskolánk megszervezésénél. 24