Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - FIGYELŐ - Iványi Emma: A kutató szemével / 223–227. o.

is. Fgy-egy személy iratainak megrendelésekor sokszor hiába irta meg, hogy milyen évek anyagára van szüksége. Néhány intézmény egyszerűen mindent filmre vett, ami nála a kei-esett személylyel kapcsolatban található volt. Megtörtént, hogy egyetlen névvel kapcsolatban 300 évre terjedő anyagot filmeztek le számára. Néha, amikor valamely kötetben levő röpirat szövegét kérte, megkapta mikrofilmen.a kötet teljes anyagát is. " Azonosítási téren más px^oblémák is adódtak* mégpedig nemcsak az intézmények dolgozóinak hanyagsága, pontatlansága, hanem néha éppen tévesen ^értelmezett ^segítőkészsége folytán. Egy alkalommal pl. New Hampshire első térképének bostoni nyomtatott klaöápara lett volna szükséges, f'eg is kapta a mikrofilmet, ami azonban a térképnek nem amerikai, hanem angliai, londoni kiadásáról készült. Visszaküldte a rendelést és aláhúzta a Boston szót, azonkívül levelében meg is indokolta, miért kéri az amerikai kiadást. Mire ujabb mikrofilmet kapott, megint csak a londoni kiadásról. Most már személyesen kereste fel az intézményt, ahol kiderül, t, hogy a bostoni kiadás náluk nincs meg, ám, hogy küldjenek valamit, küldték az ez után következő legjobb kiadást. További utánjárásra az is kiderült, hogy a térképnek bostoni kiadása soha nem is készült *- a szolgáltató intézmény hibájának tehát forráskritikai szempontból sem ártott utánanézni. Pályafutása során nem egy ilyen "áliratot" leplezett le hasonló módszerrel. ,...-.Ugyancsak segítségére kívántak lenni azok a különféle * jogi intézményekben dolgozó könyvtárosok is, akik, ha egy-ery statútum eredeti szövegéről kért tőlük filmet, nem arról küldtek, hanem az illető statútum legmodernehb* legjobb publikációjáról. A türelem erényének gyakorlására számos alkalma nyilt. Két olyan intézmény is előfordult gyakorlatában* amely a kért filmeket négy éves késéssel küldte meg. Volt, ahol háromszor kellett megismételnie megrendelését, mig eredményt ért el. Hangeulyözzukk, hogy nem soronkivüli, sürgős megrendelésekről volt szóV Az sem tartozott a ritkaságok közé, hogy többször kapta meg ugyanazt az anyagot: egyszer a sürgetésre, s még egyszer, amikor a korábbi megrendelőlap felbukkant az ügymenet- , ben. Ilyenkor*- megjegyzés nélkül fizetett, még ha egy tekercs 50 dollárba kertMt is; tette ezt a további jó kapcsolatok reményében. Ki kell emelnünk azt a tényt, hogy Mr« Shipton példáit általában közismert, jelentős, nagy amerika és európai intézmények yakorlatábőí veszi. Rámutat arra is, hogy nemcsak saját balszerencséjét okolhatja: hozzá hasonló problémákkal küszködnek az amerikai szerkesztők és kiadók is. Mindezek után pedig felteszi a kérdést, hogy mit tehetnek a levéltárosok (akik közé ő maga is tartozik.) ezeknek a hibáknak kiküszöbölése érdekében, anélkül természetesen, hogy a munkafolyamat még költségesebbé váljék., Ha ugyanis a levéltárak minden esetben hozzáértő személyekkel ellenőriztetnék a történészek fílmrendelé«eit, majd magukat a Küldött filmeket is, ez nagymértékben megdrágítaná a munkát. 226