Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A francia levéltárosképzés gondjai / 217–222. o.

a gyakornok megfelelő képzésben részesüljön az irat tömegek keze­lése s a kezelőszemélyzet megszervezése, a levéltári -nyag raktá­rozása tekintetében is. Szabadon választható tananyag rendszere a Stage-on is érvényesüljön. Ez a "szabad választás" kétségtelen veszélyeket hord ma­gában. Elképzelhető, hogy kialakulna a levéltári főiskolát vég­zettek, a chartisták "nemesi osztálya, a kutatómunka lovagjaié", mellettük pedig a "közrendű diplomásoké", akik életüket mechani­kus munkával töltik. Bármennyire sokrétű és bonyolult legyen is korunk levéltárosának feladatköre, a levéltárosképzés bizonyos­foku egyöntetűségét biztosítani kell. Az oktató személyzet, amely maga is chartista, egyszersmind a levéltári igazgatóságot is kell hogy képviselje! A levéltár tudományos funkciójának helyreállítása kérdé­sében kibontakozott vitát Chorael hosszan fejtegeti. A megkérde­zettek elenyésző hányada bizonyos fenntartásokkal élt. Volt, aki ugy véltei az ügyviteli kötelességek teljesítésének rovására, ki­zárólag saját személyes hirnevével, tudoraányos munkájával törődő levéltárosnak nem szívügye a levéltári intézmény tudoraányos funk­ciója* A szakma megbecsülése és vonzása szorosan összefügg az anyagi megbecsülés kérdésének rendezésével is, hangoztatja a referátum. Súlyos hiba az a gyakran előforduló tény is, amit "leminősités"-nek lehetne nevezni: levéltárosok ügyvitel*Y> gép­írói , kezelői munkába merülvén, nem kapnak lehetőséget méltóbb, képzettségüknek megfelelő feladatokra. Sokan azzal érvelnek, hogy "nem szégyen, ha a levéltárvezető manuális munkával szennyezi be a kezét". Valóban: nem szégyen, de ezzel a felfogással ne éljünk vissza! Ne ez legyen a mindennapos gyakorlat, mert igy magunk já­ratjuk le a levéltárosi pályát. Sajnos, nemcsak a párizsi Archives Hationales-ban, hanem például a Külügyminisztérium levéltárában is nem egy tudományosan képzett levéltáros naphosszat irathajtoga­tást, papírmetélést, tüzőgetést végez. A helyzet vidéken sem jobb: az egyik levéltárigazgató maga selejtezett és takarított el húsz tonna ömlesztett iratanyagot, a tudományos publikációval, levél­tára sikeres újjáépítésével egyaránt elisraeiést és rangot szerzett kolléganő levéltárigazgatói minőségében órákon át felmosóronggyal a kezében kénytelen háziasszonykodni a levéltárban. Harcolni kell tehát az ilyenfajta visszaminősitési tenden­ciák elleni A visszásságok megszüntetése azonban nem pusztán pénz­ügyi kérdés, hanem elsősorban szervezés^, egyszerűsítési — ter­vezési és egységesítési feladat. Részletesen taglalja Chorael a fiatal levéltárosok beil­leszkedését a munkába. A 132 válasz zömében az általános elége­detlenség, dermedt tunya3ág, defetizmus kifejezésekkel jellemzik őket. Az egyik válasz /Laroche-é/ foglalja össze legjobban a problémát, kiutat keresve: minden a főnöktől függ, ő fej esi be a főiskolai képzést, az ő emberi, szakmai, pedagógusi kvalitásai, felelősségtudatra nevelő, az egyéni elképzeléseket kibontakozni engedő módszerei, okosan adagolt erélye és liberalizmusa szabják

Next

/
Oldalképek
Tartalom