Levéltári Szemle, 20. (1970)
Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: Gondolatok nagytömegű iratanyag tisztításáról / 186–188. o.
LEVÉLTÁRI TECHNIKA S c h o 1 z • Tamás: Gondolatok nagytömegű iratanyag tisztításáról Az Országos Levéltár minden valószinüség szerint a most folyó ötéves terv végére /1970 végéig/ az uj levéltár kiválása következtében - uj helyzetbe kerül. Ez a tény a restaurálómühely vegyészének szemszögéből megítélve uj lehetőségeket rejt magában, de egyben uj feladatokat is jelent majd. Gondolok itt elsősorban arra, hogy az OL anyaga zártabb lesz; mennyiségileg is állandónak tekinthető majd, hiszen elképzelhető, hogy a régi anyagot szaporitó uj szerzemények nem haladják meg majd azt az iratmennyiséget, amelyet a rendezések során kiselejteznek. Ha ez a viszonylag állandó iratmennyiség megóvása, feldolgozása lesz az OL mindenkori feladata, előtérbe kerülhet a levéltárosok ama régi, jogos kivánsága és törekvése, hogy az őrzött anyagot rendszeresen tisztitsák. Ezt a lehetőséget elősegiti az a tény is, hogy az OL régi iratanyaga szinte teljes egészében középszintig rendezett, hogy a két levéltár gyakorlati szétválása egybeesik egy ujabb ötéves terv beindításával. Erről a kérdésről azokat az elképzeléseimet szeretném elmondani, amelyek szorosan kapcsolódnak a restauráló műhely munkájához. A kérdés megoldásánál abból a feltételből kell kiindulni, hogy az OL feladatának legnagyobb részé - és a továbbiakban csak ezzel a résszel szeretnék foglalkozni - a- raktáráéiban levő mintegy 30 000 ifm iratanyag megőrzése, kutatásra alkalmassá tétele. Köztudomású, hogy az OL épülete ennek a feadatnak nem minden szempontból felel meg. Egy modern, 1 minden feltételnek megfelelő épület felépítéséről még sokáig nem lehet szó. A jelenlegi épület olyan mérvű rekonstrukciója* amely az adott lehetőségeken belül valósitja meg a raktározás lehetséges legjobb formáit - ugy vélem - költségeiben megközelítené egy u^j épület költségeit. Ha bármely lehetőség adott is lenne az előbb emiitettek közül, akkor is fennállna az a probléma, hogy egy uj, vagy rekonstruált épületbe nem vihető át az anyag abban az állapotában, amelyben jelenleg van. Ezt az állapotot századunk egyre fejlődő technikájának elkerülhetetlen kisérő jelensége: a levegő mind nagyobb szennyezettsége még csak rontja, és egyre inkább rontani fogja. A levegőből igen ' A Szerkesztőség a cikket vitainditás céljából közli. 186