Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Varga János: Huszonöt év után / 8–20. o.

tartozó szervek iratai is. Ezért volt óriási jelentősége az 1950-es törvényerejű rendelet azon előirásának, amely az archi-• válási kötelezettséget valamennyi közigazgatási, igazságszolgáltatási, szakigazgatási és gazdasági szervre, valamint intézményre és testületre kiterjesztette. Ezen intézkedés nyomán és az iratmentő akció során az állami levéltárak iratállománya három esztendő leforgása alatt csaknem 33 ^-kal növekedett. A begyűjtött anyag jelentős része, noha a levéltárak, hogy az irategyüttest egyáltalán megóvják a pusztulástól, gyakorta nemcsak rendezetlen, hanem sok selejtet tartalmazó anyagot is kénytelenek voltak átvenni, a későbbi rendezések tapasztalatai szerint történeti értékűnek bizonyult. Tisztelet azoknak a levéltárosoknak, akik ezekben az esztendőkben fáradságot nem kímélve működtek közre.nemzeti;értékeink.megmentésében. Levélt'raink feladataiknak megfelelően azóta is gyűjtik a megőrzésre érett iratokat. E tevékenység eredményeként hazánk összes levéltári anyagának mennyisége - az egyházi és más szaklevéltárak állományával együtt - jelenleg 150.000 iratfolyóméter körül mozog. A gyarapodás méreteire vet fényt az is, hogy az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteménye az 1945-Ös 4o.ooö helyett ma csaknem lo6.000 oklevelet tart nyilván. Nem kevésbé fontos, a magyar levéltári anyag értékét emelő változás az a tény, hogy az elmúlt negyedszázad alatt háromszor annyi uj fond került levéltáraink őrizetébe, mint amennyivel 1945-ben rendelkeztek. Mindez azt jelenti, hogy országunk a közeimultra vonatkozóan immár olyan összetételű forrásanyag birtokosa, amelynek alapján történelműnk szóban forgó szakaszai szélesebb területen é s .átfogóbban:rekonstruálhat ők. E forrásanyag évről évre nő. Általános levéltárainknak több mint 15.000, szaklevéltárainknak pedig mintegy looo olyan szerv tartozik illetékességi körébe, amelyektől meghatározott időközökben történeti értékű anyagot vesznek át. Az iratgyarapodás esztendőnként több mint 3ooo folyóméter. E növekedést a feltétlenül szükséges selejtezések, amelyek egyidejűleg csökkentik ugyan a már levéltári őrizetben álló iratmennyiséget, elenyésző hányada erejéig sem képesek ellensúlyozni. Mind annak biztosítása, hogy a szervek által termelt és éppen mert szocialista fejlődésünket tükröző, rendkívüli értékű iratanyag fennmaradjon az utókor számára, mind ennek elhelyezése - amint erre még visszatérek - részint roppant feladatok, részint súlyos gondok elé.állitja.levéltárügyünket. ,~ Az utóbbi 2o esztendőben nagyarányú állománygyarapodás következett be az Országos Levéltár filmtárában is. A technikai fejlődés alapján vált lehetővé, hogy az 195o-ben becslésünk szerint körülbelül l.ooo.ooo felvétel 196ö végéig a tizenkilencszeresére növekedjék. A filmek döntő többsége hazai levéltári anyagokról készült, részint az úgynevezett biztonsági filmezés keretében, részint azzal a céllal, hogy a különböző levéltárakban és intézményekben lévő anyagot az ország fővárosában is a kutaXI