Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 632 licentia, mint a történelmi hitelesség mértékével kell mérnünk. Tárgyalt korszakunk egészében Vác földesura a püspök; Althan biboros átengedte a város l/8-át a káptalannak, igy formailag két különálló város lett: Püspökvác és Káptalanvác /hozzájuk járult 1712 óta a falusias^települését csaknem, napjaiiikig megőrzött Kisváo/. Mindkét városnak külön bírája, elöljárósága volt, egészen az 1859. évben bekövetkezett egyesülésig. Ez a közigazgatási különállás azonban teljesen formálisnak tekinthető, a vallási megkülönböztetésből folyó hátrányok is kezdtek enyhülni. A két város feloszlott még Felső- és Alsóvárosra, az előbbiben németek, utóbbiban magyarok laktak

? ezért hallunk néha Német- és Magyarváros megkülönböztetésről. A kézműves lakosság már a török alatt is túlnyomó volt a városban, láttuk, hogy Balogh püspök elsősorban ugyancsak iparosokat igyekezett idecsalogatni. Jóllehet azok alig egy generáció múlva már panaszkodtak, hogy nehezen tudnak megélni, "quia verő etiam falcé et ligone panem procurare coguntur" /22/, sőt még 1811-ből is ismerünk iparosokat, mestereket, akik lejártak az Alföldre aratni, ez azonban csak a kenyérgabona megszerzéséért történt. A korábbi panaszok kétségkívül csak a rájuk kivethető adó csökkentése érdekében akarták vagyoni helyzetüket a valóságosnál hátrányosabb szinben feltüntetni* Valójában kevés volt a földterület, nem is kaphatott mindenki,* egy-egy iparost, bár hajlandó lett volna forspontozást vállalni, ha földet kért, minden esetben elutasított a magistrátus. Még a tisztán földmüvelésbői élőket sem tudták kielégíteni, mint az 1768-ban irt Eassiones 5. pontja panaszolja: puszta házhelyek nincsenek, "sőt inkább naponként városunk ujabb uccákkal szaporodik". A határ kicsisége miatt nem tudnak minden gazdának szántót osztani

f mesterek egyáltalán nem kapnak, csak marhás gazdák, akik forspontoznak is /23/* Az esztendő ünnepei A jeles napok közül az év első napjának énekét is megörökítette a tanácsülési jegyzőkönyv. 1799~nél megjegyzi: "kemény téli üdővel köszöntött bé kedd napon ... és az AnyaSzent-Egyháznak Uj-Esztendőre rendelt éneke

9 tudni illik hogy ezen Uj-Esztendőben lehessünk Jézus drága kedvében, tellyesedjén bé rajtunk közönségessen" /24./. Újévkor nagymise után a magistrátus minden évben a püspökhöz ment tisztelegni.