Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - FIGYELŐ - Koroknai Ákos: Tapasztalatok a Prágai Központi Állami Levéltárban / 795–801. o.
- 797 sorsa az egész ország területén szakképzett levéltárosok kezében nyugodjék. Az egyes vállalatokhoz a szaklevéltárakba ezáltal megfelelő képzettségű, szakember gárda kerül. A csehszlovák levéltári szervezet decentralizáltsága számos fiatalnak biztosit igy foglalkozást. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy az egyes kinevezéseket esetenként nem mint gazdasági fontosságú kérdést kezelnék.. Mindenesetre a végzős egyetemi hallgatók nagy számából is következik, hogy a fiatal csehszlovák levéltáros nemzedék a levéltári szervezet jelen és jövő feladataiból felelős részt vállal. Tendencia, hogy a fiatal levéltáros generációra támaszkodjanak, hogy azt bevonják közvetlenül is a vezetésbe. A legutóbbi bérrendezések után a kezdő fiatal szakemberek /a.hazai terminológia szerint segédlevéltárosok/ alapfizetését 1800 K-ra emelték fel, aminek következtében a levéltárosi hivatást választó fiatalok között még vonzóbbá vált ez a pálya. A szakmai továbbképzé s Az egyetemet végzett tudományos dolgozók központilag irányitott szakmai továbbképzését tekintve azt az elvet vallják, hogy a képzés központi vezetése /beleértve a vidéki levéltárosok képzését is/ szükségtelen, mivel a rendezés, selejtezés metodikája az 1958-ban és 1960-ban kiadott /kb. 100-100 oldalas/ irányelvek szerint a levéltárosok számára ismert. Az anyag feldolgozásánál ezen általános irányelvekhez tartaniok kell magukat. Az egyes feldolgozásra kerülő fondók, állagok egyedi problémáit viszont oly. speciálisaknak Ítélik meg, hogy ezekről, véleményük szerint, nehéz központi továbbképzést vezetni. E kérdések megvitatását inkább az osztályokon belül oldják meg, illetve e kérdések megvitatására rendelkezésre állnak szaklapjaik. Ezzel szemben a középiskolai végzettséggel rendelkező közép&ádereik szakmai képzését, illó továbbképzését fontosnak tartják s számukra 1-2 éves továbbképző tanfolyamokat inditanak. Itt emlithető meg az is, hogy a levéltárosok publikációs tevékenységével elégedettek., A levéltárosok közül számosan szereztek már történettudományok kandidátusa cimet'. Egy nrankatársuk pedig a levéltártudományok kandidátusa ci^ met nyerte el 0 Nem látnak ebben különösebb ellentmondást, ugy vélik, hogy az iratanyag feldolgozásánakVbármely módja, /ami kinek-kinek egyénisége szerint választható/ a levéltág* hasznára szolgál. j Emellett a levéltáron belül a munkatársak külön csoportja foglalkozik a levéltártan elméleti ésk gyakorlati kérdéseinek megoldásával.
