Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - FIGYELŐ - Pákh Judit: Három hónap a marburgi levéltárosképző iskolán / 771–792. o.

- 791 állított uj épületek közös jellemzője, hogy a dolgozószobák egy négyszög alakú belső udvar körül csoportosulnak, amelytől a helyiségek bejáratát üvegezett folyósé választja el. A raktárrész, többemeletes magasház, a földszintes, esetleg egyemeletes /Bréma/ közigazgatási traktus mellett emelkedik, amelyhez tüzfolyoso kapcsolja,A brémai levéltár 8 emeletes raktárépületének 2 alsó emelete a föld szine alatt helyezkedik el. A helyiségekben szellőztető, illetve klímaberendezés működik. Az igazgatási részlegnek a raktárrésztől történő elválasztásába Bundesarchiv épületének kivételével, amelynek 12 emeletes fő- és 4 emeletes oldalépületében a raktárak és munkaszobák vegyesen helyezkednek el, az emiitett többi levéltárnál is érvényesül. A kutatóterem, a repertórium-szoba,akiállítóterem, a különböző műhelyek, az igazgatási traktus részét képezik. Külön kiállitóteremmel az uj épülettel rendelkező levéltárak közül csak a Bundesarchiv nem rendelkezik, ahol erre a célra az előadóterem melletti folyosórészletet rendezték be. Befejezésül Nordrhein-Wesffalen tartomány levéltárügyének a többi szövetségi tartományétól eltérő néhány sajátosságát emlitem meg, amelyek közvetlen megismerésére ugyancsak a levéltári Iskola által szervezett szakmai kirándulás során nyilott lehetőség. Az egyik ilyen sajátosság az egyházi- és állami anyakönyvek őrzésével és kezelésével kapcsolatos, amely a tartományban államilag létesített, un. anyakönyvi levéltárak /Personenstandsarchiy/ keretében történik. A rajnai kerület anyakönyvi levéltára 3rühl-ben, a vesztfáliai rész anyakönyvi levéltára pedig Detmoldban /az ottani Staatsarchivval szervezetileg és helyileg egyesítve/ működik. E levéltárak anyagának egyik fő részét a napóleoni megszállás idejéből /1808-1814-/ származó polgári anyakönyvi másodpéldányok mellett, zömmel az 1815-1874-ig terjedő időszakban keletkezett egyházi anyakönyvi másodpéldányok képezik, amelyeket

?

a terület legnagyobb részén 1815 óta érvényes porosz szabályozás értelmében f

az egyházközségektől megőrzésre az illetékes bíróságok vettek át. Az egyházi anyakönyvi másodpéldányok tehát az előirásszerűen állami levéltári őrizetbe,illetve felügyelet alá tartozó birósági anyagból kerültek át az anyakönyvi levéltárakba, sőt szervezett begyűjtésüket éppen ez a tény segitette elő, mig más német tartományok esetében, ahol a másodpéldányokat az egyházközségektől eredetileg a felettes egyházi hatóságok vették át, ezek csak esetlegesen, letéti jelleggel jutnak az állami levéltárakba /pl. Marburgban/. Az anyakönyvi levéltárakban őrzött anyag másik fő csoportját azok a polgári anyakönyvi másodpéldányok teszik ki, amelyek a polgári anyakönyvvezetés 1874. évi poroszországi, majd 1876. évi birodalmi törvénybeiktatása után keletkeztek, sorozatuk 1938-ig, az ujabb vonatkozó törvény hatálybalépésének időpontjáig ter-