Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - Kun József: Ötven éves a Hadtörténelmi Levéltár / 1–15. o.

15.§. /!/ A Honvéd Levéltár és Múzeum levéltári vonatkozásban a Honvédelmi Miniszter főhatósága alatt áll, aki felügyeleti jogkörét közvetlenül gyakorolja. /2/ A Honvéd Levéltár és Múzeum ügyvitelét és az örizetében lévő iratok kezelését a Honvédelmi Miniszter a levéltári szabályzat keretében a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterrel egyetértésben szabályozza. 16.§. ,A honvéd hatóságok, parancsnokságok, hiva+alok és intézmények olyan iratai felett, amelyek még nem adattak át a Honvéd Levéltár és Múzeumnak, a Honvédelmi Miniszter gyakorol felügyeletet. A felügyelet kiterjed az iratok kezelésére és az irattár ügyvitelére." Véleményünk szerint az anyagi támogatásnál is nagyobb jelentőséggel birt az a támogatás, amelyet Levéltárunk az ötvenes évek elején személyi vonatkozásban kapott. A Levéltár történetében először fiatal munkatársakat kaptunk, akik^élethivatásuknak választották a történész, levéltáros, térképész, könyvtárosi pályát és erre készültek fel egyetemi tanulmányaik alatt. Tervszerű levéltári munka ezekben az években vette kezdetét. Ez a munka nem volt zökkenőktől mentes, ami elsősorban abból következett, hogy fiatal munkatársaink nem rendelkeztek kellő tapasztalatokkal, s munkájukat segitendő tapasztaltabb kollégák nem voltak. Jóformán minden levéltári munkát elölről kellett kezdeni, mert ha történt is valami a felszabadulás előtt, annak eredményét a háború szétzilálta vagy megsemmisítette. Ismeretes, hogy a magyar levéltárak - igy a Hadtörténelmi Levéltár is - szakszerű rendezettség szempontjából nagyon alacsony szinvonalon állottak, amire talán az a legjellemzőbb, hogy a levéltári anyagnak sem leltárai, sem más, áttekintést nyújtó segédletei nem voltak, s igen tekintélyes volt a rendezetlen, hozzáférhetetlen iratanyag mennyisége. Igazodva az általános levéltári gyakorlathoz, ezt az állapotot igyekeztünk megszüntetni. Az elmúlt másfél évtized alatt levéltárunkban az anyag begyűjtése, rendezése, leltározása, különböző segédletek és kiadványok elkészítése terén összehasonlíthatatlanul több történt, mint annakelőtte a három és fél évtized alatt. Az 1945 előtt keletkezett fondjaink középszintig történő rendezése rövid időn belül befejezést nyer. A középszintű rendezettség azt jelenti, hogy az anyag a legkisebb raktári egységen^belüli legnagyobb levéltári egységig lemenőén rendezett. Példával illusztrálva, az 1867. utáni miniszteriális anyagban az alapszám jelenti a középszintet, az a raktári egységen belüli legnagyobb levéltári egység. Sz az állapot tehát a rendezettság viszonylag magas fokát jelenti. Bizonyos állagoknál azonban a rendezettség ennél magasabb fokát is elértük, mindhatnánk azt is, hogy a kutatók minden irányú igényeit kielégítő állapotot sikerült megvalósítani néhány állagunknál. A felsőbb szintű segédletek közül egész anyagunkról elkészítettük a fond jegyzéket, a fondkartotékokat és az alap-