Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Leisinger, Albert H.: Mikrofilmezés a levéltárban / 702–748. o.

- 732 /2/ összegyűjteni azokat, /3/ ellenőrizni azokat, /4/ kiválasztani azokat, amelyeket publikálni kivan, /5/ paleográfiailag átirni ezeket, /6/ lemásoltatni és összeolvasni, /7/ jegyzetelni, /8/ rendezni a kiadvány számára, /9/ "beje~ lölni a másolatot a nyomda számára, /lO/ korrektúrázni nem is egyszer, hanem többször, /ll/ indexet készíteni, /12/ figyelemmel kis érni a kötetet a nyomdában. E lépések közül a legtöbbet ki lehet küszöbölni a hagyományos közléssel szemben egyetlen reális alternatívával - a mikrofilmen történő publikálással. Ezzel az eljárással a dokumentum-anyag nagy mennyisége tehető hozzáférhetővé a tudományos kutatás számára. Mikrofilm-publikáció gyorsan készíthető el és a költségek töredékéért. Ha teljes sorozatokat reprodukálnak, akkor a kiadás végérvényes és a kiadónak nem kell válogatásos kiadáshoz folyamodnia, amely gyakran zavaró és nem kielégítő számos kutató részére. A használónak az eredeti irat facsimile-je áll rendelkezésére és az utánnyomás állandóan nyomdakész, mivel rendelésre pozltiv mikrofilm-másolat készíthető a mesternegativról. A mikrofilm-publikáció segítségével igen nagy menynyiségii dokumentum anyag tehető hozzáférhetővé; ez a hagyományos publikálással gyakorlatilag reménytelen. Ha egy levéltáros más levéltári kérdésekkel is foglalkozik, akkor a mikrofilm-publikáció segítségével biztonsági kópiát is nyer /az eredeti pusztulása esetére/, meg tudja óvni az eredetit a rongálódás vagy a gyakori használat okozta pusztulástól, s ha ugy kívánja, csökkenti állománya terjedelmét. A hagyományos publikációval nem lehet elérni ezeket az eredményeket. A mikrofilm-publikációnak megvannak a hátrányai is. A kiadások kisebb példányszámnak és általában sokkal drágábbak a vásárló számára; előítélettel vannak használatával szemben; olvasőgépre vagy ve bitőre van szükség; több levéltár nem rendelkezik a szükséges felszereléssel vagy technológiai tudással ahhoz, hogy jó mikrofilmet készítsen. Egyes esetekben a levéltárosok azt hiszik, hogy nem lehet kielégítő mikrofilm másolatot késziteni elhalványult vagy rossz állapotban levő eredetiről; gyakran ennek a fordítottja áll. A jelenleg rendelkezésre álló kiváló film és felvevőgépek megfelelően reprodukálják a legnehezebb anyagot is. Ebből a fejtegetésből nem szabad arra az eredményre jutni, hogy a mikrofilm-publikáció helyettesitheti a hagyományos publikációt. Mindkettőnek megvan a helye egj nagyobb levéltári intézmény körültekintő dokumentum-publikáló programjában. A nyomdai eljárást fenn kell tartani a legértékesebb levéltári anyag számára, amely a legszélesebb körű terjesztést igényli. Anikor ez a kézikönyv készült, nemzeti le-