Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 667 egy boszorkánytól kapta betegségében; akárkinek ajándékozta, másnap mindig visszajött hozzá, végül olyan kolostorban szabadult meg tőle, amelyben 12 barát volt /286/. Többször olvasunk tehenek megrontásáról. Biróság előtt keresi becsületét és feljelenti rágalmazóját egy aszszony, mert "hogy az felőle azt hirlelte, hogy teheneit meg rontotta, és ez által őtet meg gyalázta légyen" /287Á Ugyanezért panaszolja be az egyik molnár felesége Sipos Andrásnét: "hogy az az eő szolgálójának szemére vetette, mint ha eő az Yáczy teheneknek hasznokat boszorkányság által el venni tudná, és az eő tehenét is szánt szándékkal meg rontotta volna

M

/288/. A tehén megrontása elleni védekezés módja is ismeretes; az egyik tanú igy válla erről: "ezen fatens tehene haszna ugy el veszet, hogy se magát fejni nem engedte, se borját szopni; akkoron egy majorosné tanitotta, hogy 3 kést keresztül tegyen a-szitán, és ugy szűrje a tejet, de az háztul semmit ki vinni ne hadgyon", a vádlott jelent meg nála és erővel is tüzet vitt ki a házából, ugy tudta meg, ki okozta tehene megrontását /289/. A boszorkány éjjel macska vagy kutya képében nyomta meg azt, akire megharagudott, illetve aki kérését nem teljesítette \ nyakba akasztott olvasóval lehetett védekezni ellene. Fenyegetésére mérges pattanás, kelés támadt valakin /290/. Rontott a boszorkány elporladt halott porával is, melyet ételben vagy italban beadva a megrontanáónak, az "el fogyatkozik testében" /29l/. Szerelmi varázslás a boszorkányperek eltiltása után is előfordul. Katonáné Rácz Örzsébet szeretője azzal védekezik: "ez engemet hogy magához tsábéthasson, egy meszel borral, mellyben valamelly ollyas sert /5/ tett vala, meg kinált, mellybül ittam is, és azolta szüntelen utánna volt vágyódásom" /292/. A megkötés káromkodásban bukkan csak fel adataink között, méghozza nem is férfire, hanem nőre vonatkozóan: "meg kötöm a koszorudatt, hogy 50 esztendeig sem mégy férhez

f mendörgős teremtette" /293/. Nem hiányoztak a váci hiedelemvilágból a kisértetek sem, mint Nel Imre szitásmester panasza mutatja: kiköltözött Rausch Mihályné házából, és a lakbért sem fizette meg, "mert az késértetek véget az házat lakni lehetetlenség". A magistratus azonban ezt csak nevetségnek állitotta /294/. Környékbeli népdalok, balladák a MTA Kézirattárában őrzött, /egykori Erdélyihez beküldött/ anyagban elég bőven találhatók, egy részük azonban műdal, s a népdalok sem lokalizálhatok pontosan /295/. Még azokban a népdalokban sem bi-