Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.
- 657 ment tisztelegni, majd a birót a városházára, s onnét saját házához kisérték /20.6/. A kulcsok átadásával történő jelképes hatalomátruházást a prefektus végezte: " az jelen lévő várasi közönség által háromszori vivát kiáltásai üdvözöltetett, s hivatalához tartozandó kultsok tisztelt előli üllő ur által kezéhez szolgáltattván, nékie egyszersmind a biró hatalom által adatott" /207/. A város egyéb tisztviselőinek, alkalmazottainak, szolgáinak feladatáról, munkásságáról itt mindössze a közbiztonság védelmét szolgálókat emiitjük. A magistratus szerint a hajdúk és kisbirák szükségesek, "külömben a sok gyülevész emberek között bátran járni, és lakni nem lehetne" /208/. A kisbirák feladata a magistratus intézkedéseinek végrehajtása, biztositása volt: üzenetek hordása, felek megidézése, forspont kirendelése, katonaság szállásának biztositása, felügyelet a közmunkát végzőkre. Munkakörük tehát nagyjából megegyezett a falusi parvus judex-éval, csak dobolniok nem kellett. Bár a közérdekű hireket dobszóval hirdették ki, ez mindig a cale f actor , azaz a városházi fűtő feladata volt. /A forspontozas, a szállások biztositása dolgában, és a peres felek beidézésében a fertálymesterek is eljártak, ők azonban nem voltak fizetett alkalmazottai a városnak./ A hajdúk a karhatalmat is jelentették, amit már ruházatukban is kifejezésre juttattak. Ünnepnapokon topánkás nadrágot, hétköznap csizmához való nadrágot hordtak /209/, süveget és rajta forgó bokrétát viseltek /210/, kard tarsolyuk volt. Zubbonyaik közül csak a nyári munkák felügyelete alkalmával "csinvatbul készítendő kitlit" /21l/ ismerjük, ezt később csak nyári kitlik /212/ néYen nevezték. Hat hajdú volt, a vármegye rendeletere 1807-ben egy káplárt rendelt föléjük a város /213/. A folklór érdeklődésére leginkább számot tartó éjjeliőrök is hatan voltak. A két város közösen fizette őket, 7/8 - l/8 arányban /124/. /Emiitik őket még Wachter, Vakter, bakter, vigyázó néven is./ A felsővárosban 9, az alsóban hasonlóképp 9 helyen tartottak stációt /215/, ahol az órákat kiáltották. A kiáltás, többi városunkhoz, és némely falunkhoz hasonlóan, itt is énekes formában történt. Amikor a bakterek ezt Önkényesen meg akarták változtatni, a lakosok panaszt emeltek, hogy "abbul az rövid kiáltásbul, ámbár a kiáltásra föl ébredjenek is, mindazáltal ki nem tanulhatják, hogy hány óra kiáltatott". Ezért "rendeltetett ..... hogy a régi ének szerint a kiáltást végeznék" /216/. A kiáltás elmulasztása súlyos vétség volt, a magistratus büntette. A három éjjeli őr "a végett, hogy a múlt éjjel ejfel után órát kiáltani el mulasztották", megfeddetett, sőt egyikük, aki ellen már több panasz is volt, 12 pálcával bűnhődött /217/.
