Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 652 A gazdasági élet szokásai Áttérve a gazdasági élet szokásaira, elsőnek a tollfosztót emiitjük meg. Kethelyi Márton panasszal fordul a magistratushoz egy asszony ellen, "hogy a múlt napokban tollfosztóban lévén, mások előtt ő felőle hirlelte, mintha ő döglött lovat nyúzott, és ezért már sintérré lett volna.." A 71/. A máshol lépten-nyomon tilalmazott fonóházak látogatói Vácon kevésszer kerültek a hatóság elé, akkor is csak azért, mert valami excessus történt. Egy verekedés kapcsán hagyta meg pl. a magistratus a hadnagynak, hogy a fonóházakra, melyeket a vármegye statútumai amúgy is tiltanak

f különös gondja legyen, s mivel bennük "kiváltképpen sok tüz gyulladások, verekedések és más szeretnsétlenségek s roszszaságok is történni szoktak, azokra vigyázó szemmel légyen, s ha valahol fonó házat tapasztal, az ott lévőket azonnal széjjel veretetvén, tüstént az házi gazdát, s gazda asszonyt felhajtassa, s őrizett alatt tartván, megfenyittetése végett a törvény elejben állitsa" /172/. Egyházi szertartás paródiájára kell gondolnunk az alábbi, fonóban játszott játék említésénél: "Mivel a fonó házakhoz sok féle gyülevész paraszt ifiuság tsupán tsak a leányoknak kedvekért öszve szoktak gyűlni, s ott külömbféle roszaságokat el követni, avagy azoknak el követésére is alkalmatosságot kapni, hogy mind ezek el távoztassanak, azon fonó házak, akar holl vannak, bátor az Városson, ez majnapsáktul fogvást simpliciter nem tsak abrogáltatni, sőt elis fognak tiltatni. Mellyben Is G-ilányi Mátyás Veres Mészáros Miskában kötelezvén /!/, nogy magát nem engedte kutya szokások szerint meg keresztelni* a több czivakodások után leibliátis el szakasztotta, kinek is egyéb büntetésitül, mellyet meg érdemlet volna, most az egyszer amannak attya közben vetésére, s kérésire való nézve prescindálván

? az ell szakasztott leiblinek bonifíoatíójára convincáltatott" /173/. A pásztorfogadás a XVIII. sz. végéig január elején volt szokásos, később áttolódott az év utolsó napjaira. A város többi szolgáinak felfogadásával együtt a "Tselédek épittő székén" történt. Nemcsak a város cselédeit, hanem a gazdákét is^ez idő tájt volt szokás fogadni, mint az Arany Hordó kocsmában újév napján nagy verekedéssel végződött "némely helybeli kotsisok által tartatott társaB mulatság" említése bizonyitja /174/. Ha a város a régi pásztorral nem volt megelégedve, és jobb ajánlkozott helyébe, "szolgálata föl mondatott". Ha azonban nem volt jelentkező: a régi "szenvedtessen meg a szolgálatban", mig alkalmasabb kerül, - határozta a magistratus. Ismeretlen pásztor jelentkezése esetén néha jótállt értük valaki, mint Tóth Ádám felfogadá-