Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 650 zal is vádolták, hogy a temetőben a kereszteket, sőt a sz. Mihály lovát is feltüzelte /150/. Ugyanezért bűnhődött a felsővárosi sirásó, "az holtak keresztinek ki hurozolásában s meg emésztésében tapasztaltatván" /l5l/. A sirasd a temetőben lakott, "általa épéttetett egy rongyos viskótskában", ha megvált szolgálatától, megbecsülték az épitmény, és a magistratus kifizette az árát /152/. íeladata lett volna a sírásónak a temetőkerités ajtajára való felügyelet is, hogy a barmok be ne mehessenek /l53/> de panasz merült fel ellene, hogy a temető legelőjét árendába adta, a legelő lovak a kerítést megrongálták. A magistratus eltiltotta a bérbeadást /154/. Később az alsóvárosi plébános irt át a magistrátasnak, tiltsa el az alsóvárosi temetőt a legelő marháktól, mert a keritést a legelő állatok mind kitördelik /155/. A halálesettel kapcsolatos harangozás szabályozása /

a kics_endités

tő 1 kezdve a kiharangoz

ásig/, elég sok ellentétre adott okot a hivek és a harangozo~~között, több izben a magistratusnak kellett döntenie. Hol a lakosok sokallták a harangozó által kért 2 ft.-ot, amelyet a tanács méltányosnak talált, nem szállitva le az összeget /156/. Máskor a harangozó panaszkodott, hogy nem fizetnek neki a halottak kiharangozásáért, vagy csak igen keveset, pedig azokon a napokon nem dolgozhat, egész nap otthon kell lennie /157/. Panaszából, valamint a halotti matriculák "pulsus campanum quot, quoties" rovatából következik, hogy minél módosabb volt valaki, annál gyakrabban harangoztatott, amig hozzátartozója kiteritve feküdt. A templom leltárában már a legkorábbi időkben is megtalálható vegilla ni

gra a temetési menet nélkülözhetetlen kelléke volt. 1729-ben a vizitátor megállapítja: "ocoasione sepulturarum hactenus cadavera sine lumine sepeliebantur, quare imposterűm cum luminibus sepelientur". Talán ennek a rendelkezésnek a következménye, hogy ettől kezdve gyakran olvasunk gyertyákról, sőt fáklyákról is. A temetési kiadások részletezésében olvasható "pro rosmarina" vagy "virág és rozmaring" tételek /158/ bizonyára a temetésen résztvevő nők kezében tartott virágokra vonatkoznak; Vácott talán a halottas háznál osztották szét ezeket, nem hazulról hozta ki-ki magával, mint napjainkban, A temetési stóla csak pénzből állt, - legalább is csak ezt találjuk feljegyezve - de a kántor búcsúztatója, illetve ennek hosszúsága szabad egyezkedés tárgya lehetett. Gyakori tétel a kiadások felsorolásánál: "kántornak butsuzó énekkel együtt". Néha panasz merült fel, hogy "az általa tétetni szokott butsuztatasokért", 4 ft.-ot kért, ilyen nagy ,r

huzásokat" nem enged a magistratus, intik, hogy az "illendőségnél több bért" ne kérjen /15 9/. A végrendeletekben a testamentum-tevő néha halotti toráról is intézkedik, igy arról, hogy milyen borral kinál-