Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 630 ­banforgó proverbiumot, váci lakos szava járásaként örökitet­te-e meg az irat? Elterjedését, elsajátításának körülményeit ma még nem vizsgálhatjuk. Másik megjegyzésünk is az előmun­kálatok hiányával kapcsolatos: ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a hatóságoknak a Tripartitum értelmében felfo­gott consuetudo-ja hatott-e, vagy hathatott-e a népi ritusra, esetleg forditva, akkor csak azt tudjuk mondani, hogy az or­ganikus és organizált kultúra tényezői erejének mérlegre té­tele egy város népének XVIII. századi életében, mai ismerete­ink alapján még feltétlenül zsákuccába vezetne /9/. A török uralom megszűntével Vác siralmas látványt nyújtott. "Occupata Buda, prorsus in nostrorum potestate re­liota est Vaczia, vei, ut quod res erat, dicam, Vacziae ves­tigium H . A vár falai itt-ott állnak, - olvassuk tovább - a várost a tüz teljesen elpusztította. Alig néhány kunyhót ta­lálni, azok is silány anyagból épültek. Egykor fényes templo­mai tönkrementek, köveiket a vár erősítéséhez használták fel. A visszavételkor lakói már nem voltak, szlovákok, majd néme­tek telepitették be. Kunyhókat emeltek a romok közé, ahogy a sora vagy kedvük hozta magával. Mások trogloditák módjára putrikat vájtak a földbe, s hogy ne ázzanak be, szalmával födték, vagy pincéket tisztítottak me^ a törmeléktől, piszok­tól, és abba költöztek /lO/. Bél Mátyás ugyan másoktól veszi adatait, de a szemtanú kortárs igy ugyanilyen vigasztalan képet fest, mikor utazása közben Vác várának lerombolt falai alá érkezik. "Habitabant, seu latitabant potius in cellis Vinariis, aliquot Sclavorum Eamiliae, sed ager adeo incultus erat, ut postridie summo mane proximum quemque venando per­errans Vineta, passim pulcerrima calcarem projecta et cul­torem tantum non vocantia" /ll/. Jobban érthetővé válik ez a pusztulás, ha figyelembe vesszük, hogy a török megszállás alatt a város csaknem húsz­szor esett át az elfoglalás-visszafoglalás csapásain /12/. Az egész hódoltsági Magyarországot bejárt, s Vácott is meg­fordult Eviia Cselebi keleti szóvirágokkal tűzdelt túlzó le­írásánál jobban tájékoztat egy 1570-80 közt készült török összeírás /14/. E szerint a 374 házból 172-nek tulajdonosa keresztény, 13 görög keleti, csak 189 háznak van mohamedán tulajdonosa. A lakosságnak csaknem fele tehát még őslakos, zömmel iparos és kereskedő, négy szlovák és két német kivé­telével magyarok. A virágzó reneszánsz város pusztulását, - egykori pompája Turóczi és Bonfini müveiből is kitetszik - legtömö­rebben a török megszállás alatti egyik utolsó püspöke fog­lalja össze 1675-ben, .Rómába irt informatiojában: "Habuit autem duas singulariter residentias: Príma erat eaque prin­cipális Castrum et Civitas Vaciensis, in delinosissimo loco, ad ripaiíi Danubii sita, a Vato Eremita /ut refert Bonfin/ in

Next

/
Oldalképek
Tartalom