Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 628 előtte tárgyalt ügyek is csak akkor jelentősek szempontunkból, ha a nép életére is fényt vetnek, mint pl. annak a kocsisnak a büntetése, aki 1720-ban "tengelt kenni való hájat" lopott. Természetesen e nélkül is tudtuk, hogy a fatengölös világban hájjal kenték a tengelyt, igy nem csikorgott annyira. Aminthogy nem ismeretlen az etnográfia számára a megesett lánynak szalmakoszoruval való büntetése vagy az almáriumnak kék szinre való festése sem, az előkerülő összes adatoknak azonban mint lelet-együttesnek lehet jelentősége. Dolgozatunkban éppen azt szeretnénk körvonalazni, mennyire tükröződik egy város lakosságának mindennapi élete, táplálkozása, ruházata, állattartása, földmüvelése, hétköznapjai, ünnepi szokásai, anyagi és szellemi kultúrája levéltári irataiban. Ha az előkerülő adatok száma elegendő, egyúttal eldöntheti azt a kérdést is, hogy egy orális kultúrában élő város homogén társadalmának életéről annak magistratualis iratanyagában csapódik-e le annyi emlék, amennyi néprajzának, legalábbis egyes fejezeteiben való felvázolásához szükséges. Más szóval: nem néprajzi módszerekkel juthatunk-e kielégítő néprajzi eredményekre?/^/ Dolgozatunk korántsem uj kisérlet, Takács Sándor Komáromra vonatkozó közlései, G-yörffy István számos tanulmánya, Balogh Istvánnak a civis életét megrajzoló munkája, Bálint Sándor szegedi adatai, hogy csak néhányat emlitsünk, ugyanezt az utat törték. Annyiban kisérlünk csak meg tovább lépni, hogy mig az eddigi kutatók többsége, pl. Zoltai csak a ház berendezését, bútorzatát, világitó eszközeit, ágyneműit, edényeit és evőeszközeit vizsgálj a,/A/ Vácnál érdeklődésünket az iratok olvasása közben a népélet egészére kiterjesztettük. Ez alkalommal csak a szellemi kultúra, a folklór adatairól számolunk be, mellőzve a népi építészetnek a tűzkárjegyzékben és tűzbiztonsági előírásokban található számtalan adatát; a végrendeleteknek a bútorzatról, ruhaneműről hagyatkozó részeit; a limitációk, céhiratok, számadások, tanúvallomások és kihallgatások táplálkozásra és viseletre vonatkozó feljegyzéseit. A csonkaság látszata mellett vállalnunk kellett az ebből szükségképpen folyó átfedések lehetőségének megnővekedtét. Pl. a Kotvis névre hallgató pásztorkutyát,/5/ vagy a Burkus nevű lovat /£>"/, ha az állattartásról nem számolunk be, nehéz anyagunkban elhelyezni, a XVIII. századi állatnevek viszont nemcsak az állattartás szempontjából értékesek. Vácon a város is folytatott gazdálkodást, az uradalomnak is - bár földje nem, de - allodiuma volt itt, s ezek részletekbe menő ismertetése nélkül nem lehetne a nép földmüvelésétállattartását megérteni, mind ezt, mind az egész anyagi kultúrára vonatkozó gyűjtésünket elhagytuk. Nehézséget jelent a helytörténet, művelődéstörténet és néprajz érdeklődési területének összefonódása is, nehéz a határt megvonni a vásár, a bucsu, a szórakozási alkalmak, és