Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - Baraczka István–Mályusz Elemér: Az evangélikus egyházi levéltárak aktuális kérdéseiről / 531–544. o.

- 541 megfelelő csoport kialakitható legyen. Arra is utalhatnék, hogy a még nem mintaállványozott állagok már most ugy vannak felállitva, hogy lehet bennük kutatni. Semmiféle mentegetőzés sem változtatna azonban a rideg tényen, hogy a rendezés nem haladt oly ütemben, mint ahogyan az szükséges lett volna. A magunk számára parancsoló kötelesség marad tehát a rendezés befejezésének gyorsitása, ha másképp nem megy, levéltári szakember ideiglenes segítségül hívásával. Ennek a munkának elvégzése azért is kötelességünk, mert reményünk van, hogy a teljes leltárt a Levéltári Igazgatóság önálló kötetben kiadja. Amint hogy a Levéltári Igazgatóság legutóbb fontolóra vette a soproni egyház levéltáráról Fasori-giimaáziumunk egykori tanára, Dr. G-yapay G-ábor által készített jegyzéknek a kiadását is. Ennek elkészítésére Baraczka elvtárs szerzett évek előtt megbizatást a Levéltárak Országos Központjából, látva, mily értékes forrásanyagot őriz levéltárában az egyházközség. A munka megjelenése igy a soproni egyház buzgalmának elismerése is volna. Ugyanakkor Sopront példaképül állitva bizonyitaná, hogy más egyházközség sem tekintheti elbírhatatlan, erejét meghaladó tehernek anyakönyvei, iratai, általában levéltárának megőrzését. Jószándék és szekrény szükséges mindössze, jószándékkal pedig szekrény is szerezhető. Arra nem számithatnak egyházaink, hogy irataikat megőrzés végett átveszi tőlük az Evangélikus Országos Levéltár. Levéltárunknak ma sem hivatása és feladata, de a jövőben sem lesz, hogy vidéken keletkezett levéltárakat Budapestre szállítson és azokat itt őrizze. Az egyházak és az egyházmegyék élete során, a tevékenységük eredményéül keletkezett iratok a legszorosabban össze vannak forrva az illető község vagy táj életével, felvilágosítást mint történeti források az ottani kutatóknak adnak, a környék anyagi és szellemi művelődésének emlékei. Levéltárunk feladata a megszűnt egyházi intézmények, testületek iratanyagának átvétele és a kutatók számára használható állapotba hozása. Ezért lett pl. a Luther Társaság, a Pébé, a Budapesti Fasori G-imnázium vagy a miskolci Jogakadémia s még oly sok más intézmény iratainak őrző helye. Hasonló meggondolásból került sor a területi átszervezés során megszűnt valamennyi egyházmegye levéltárának Budapestre szállítására is és hogy ennek a feladatának minél teljesebben megfeleljen, próbálkozunk a hiányzó levéltári részlegek felkutatásával. Ugyanabból a meggondolásból, amely az Országos Levéltárat az egyházközségi iratok átvételétől viszszatartja, köTatkezik viszont, hogy a Budapest székhellyel működő mindkét kerület és egyházmegye iratai számára helyet biztosit. Levéltárunknak ezt az állásfoglalását, amire egyébként a férőhely hiánya is kényszeríti, tapasztalatom szerint egyházaink nem érzik sérelmesnek. Egyházainkat inkább az aggasztotta a személyi kultusz éveiben, hogy esetleg meg kell