Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - Baraczka István–Mályusz Elemér: Az evangélikus egyházi levéltárak aktuális kérdéseiről / 531–544. o.

- 533 bocsátott utasitások értelmében eszközölt bejelentési kötelezettségek óta eltelt időben sok olyan irat került elő és vált ismeretessé, amelyek a bejelentések, a nyilvántartások kiegészítésére adnak okot. Kockázatos dolog volna határozottan azt állitani, hogy a pincék és padlások, kamrák és szekrények, fiókok és tékák nem rejtenek ma már levéltári anyagot. Határozottan rá kell világítani a levéltári anyag megőrzésében mutatkozó egyik régi mulasztásra és sürgős teendőre. Azoknak az egyházmegyei levéltáraknak a sorsáról kell szólni, amelyek az esperesi székhelyektől távol ki vannak téve a megfogyatkozás és elkallódás veszélyeinek* A levéltári anyag védelmének, megőrzésének kötelezettségében tovább nem halogatható feladat a levéltárak esperesi székhelyekre szállitása és ott szakszerű megőrzése. Az egyházmegyei levéltárak a helytörténetirás^és az egyházmegyék történetének nélkülözhetetlen forrásai. Éppen ezért juttassuk mielőbb az illetéktelen helyen lévő egyházmegyei levéltárakat az esperesek közvetlen és felelős gondoskodásába. Ugyanez a gondolat merül fel követelőén az elárvult egyházközségek levéltáraival kapcsolatban is. Ha nem ismernénk a soproniak kivételes értékű levéltárát, ha nem tudnánk, hogy Sopron város története e nélkül torzó maradna, még akkor sem lehetne szó nélkül napirendre térni az emiitett egyházközségek levéltárának sorsát illetően. Ezeket a levéltárakat ~ és általában a megszűnt egyházi szervek levéltárait - leghelyesebb volna az Evangélikus Országos levéltárban elhelyezni, ahol szakszerű, gondos kezelésben részesülve később betölthetnék hivatásukat. A levéltári anyag jellegét nem az iratok kora határozza meg. Ami ma jelen, az holnap már a múlt. Ami ma élő irat, az holnap már a történelem dokumentuma. A levéltári anyag megőrzését ennek a gondolatnak is inspirálnia kell. A modern levéltári felfogás kitekint a levéltár falain kivül élő iratok világára. Az iratok megőrzésének kötelme a levéltárost nem 15-20-25 év multán kötelezi, hanem az iratok születésének pillanatában. Ha kegyelettel nyulunk a letünk évszázadok fakuló Írásai felé, ne feledjük, hogy a késő utódok évszázadok multán, a történelmi tanulságok kutatásának igényével ugyanúgy lesznek szomjazok a mi korunk történetének forrásaira. A levéltáros az iratok megőrzése terén egyrészt a múlt iratai felé fordul, másrészt a mozgalmas és iratokban bővelkedő jelen dokumentumainak jövőt szolgáló megőrzésén fáradozik. Fáradozik anélkül, hogy a jövendőmondók szerepére vállalkoznék. A Kossuth Lajos születését "bejegyző lelkipásztor bizonnyal nem gondolt akkor, a magyar szabadság és függetlenség harcosára, sem arra, hogy matrikuláját ez a bejegyzés teszi történelmileg különösen becsessé. S ugyanigy a ma bejegyzett név mögött sem sejtheti senki a jövő tudósát, felfedezőjét.