Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: Új kutatási szabályzat a francia levéltárakban / 482–485. o.

- 484 ­A továbbiakban a kérőlap ként rendszeresítendő nyom­tatvány alaki feltételeiről, súlyáról /legalább 180 gramm/, a kitöltés módozatairól /tintával, saját kezűleg,^ hogy szük­ség esetén a kézírás Összehasonlítható bizonyítékul szolgál­jon/ intézkedik a Levéltári Igazgatóság rendelete. A kettőbe hajtott /perforált/ kérőlap felső lapja a kutatásra kiadott iratokról számsorrendben vezetett nyilvántartásba kerül, mig az alsó rész előbb őrjegyül szolgál az irat helyén, majd egy, a kutatókról név szerint összeállított és kezelt nyil­vántartásba helyezik. Az egy alkalommal egy személynek kiadható anyag meny­nyiségát a miniszteri rendelet egy kötegnyi vagy egy doboz­nyi iratban maximálja. A végrehajtási utasítás szerint leg­alább 15 tétel /irat/ lehet ez a mennyiség - ezen felül az illető levéltár vezetőjének véleményétől függően változhat. Ugyancsak a levéltárvezető állapítja meg, hogy levéltára anyagából mi az, ami rongálódás! veszély miatt eredetiben nem adható a kutató kezébe. /Az erről készített jegyzéket köteles a kutatóteremben kifüggeszteni./ Ezek az iratok mik­rofilmen vagy egyéb formában tanulmányozhatók. Egyes tudósok természetesen kivételes elbírálásban részesülhetnek, ha pél­dául paleográfiai tanulmányozás céljából kérik az eredetit. Megszigorították a kutatásra történő irat kölcsönzés lehetőségét és módozatait, hivatkozva a visszálésekre, az iratokat fenyegető veszélyekre, s arra, hogy az iratkölcsön­zésre a kutató nem formálhat jogot, azt legfeljebb szíves­ségképpen kérheti. Itt különösképpen előtérbe kerül a levél­tárvezető egyéni mérlegelése ás döntése. Magánjellegű, fő­képp genealógiai kutatások céljára semmiképpen sem szolgál­tathatók ki iratok, az egyházi anyakönyvek pedig csakis mik­rofilm formájában. A tudományos kutatómunka természetesen kedvezőbb elbírálásban részesül. Iratkölcsönzési kérelem sohasem vonatkozhat nagyobb sorozatokra, csakis pontosan körülhatárolt, egyes tételekre. A miniszteri rendelet elő­írja a speciális iratkölcsönzési kérőlap alaki feltételeit. A kérőlapot a levéltáros /akinél a kérést benyújtották/ lát­tamozza, s átküldi a szóbanforgó iratot őrző levéltárnak. Alapvető körülmény, hogy levéltári iratot csakis valamely közlevéltárban, annak megfelelő helyiságében lehet kutatni; a kikölcsönzött dokumentum - ha súlya, rongáltsági állapota, terjedelme stb. nem akadályozza a postai szállítást - meg­felelően leszámozva, lebélyegezve kizárólag egyik levéltár­ból a másik levéltárba kölcsönözhető, legföljebb 2 hónap időt a r t a mr a. Az iratkölcsönzési kérőlapon a kutatás tárgyát a le­hető legrészletesebben és legpontosabban kell megadni, hiszen a kutatás tudományos jellegének elbírálásától függ a kölcsön­zés engedélyezése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom