Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Sepelev, L. E.: Oroszország magánkapitalista kereskedelmi-ipari vállalatai a XIX. század elején, a XX. század végén, s ezek levéltári fondjai / 471–477. o.

- 476 A továbbiakban L.E. Sepelev igen tanulságos módon bemutatja azokat az állami hivatalokat, melyeknek fondjaiban ugyancsak bőven találhatók kapitalizmuskori gazdasági tevékenységre vonatkozó adatok. 1836-ban erősítette meg az Orosz Államtanács a részvény-törvényeket. Innen kezdve előbb a pénzügyminisztérium, később az államvagyon minisztériuma tartotta szemmel a kapitalista vállalatok tevékenységét, majd helyükbe lépett az 1905-ben megalakult kereskedelemés iparügyi minisztérium. A vállalatok alapitása Oroszországban elmaradott, koncessziós rendszer alapján történt. A különböző cégek bemutatott alapszabályait végső fokon a cármaga erositette meg

e A felsorolt minisztériumoknak az idők folyamán fokozatosan összpontosított ügyosztályain az ellenőrzések során összesen mintegy ÍZ 000 "részvény-ügyirat" keletkezett, amelyek ma szintén a Szovjetunió Leningrádi Központi Állami Történeti Levéltárában találhatók. Egy-egy ilyen "részvény-ügyirat"—bari kb. olyan iratfajták vannak, mint amilyeneket a vállalatok nálunk-az ellenőrzésükkel megbizott cégbíróságoknak küldtek be. Végül a hiteleket folyösitó Állami Bank és egyéb bankok is őriznek - pontosan ugy mint nálunk ellenőrzések kapcsán hozzájuk került jelentéseket, kimutatásokat stb. Egyébként az 1917—ben működött legnagyobb 50 bank közül 21-nek az iratait ugyancsak a Szovjetunió Leningrádi Központi Állami Történeti Levéltára őrzi. Ilyen anyag azonban más levéltárakban is található. A kapitalizmuskori gazdasági tevékenység fontos kiegészítő forrásait a különféle nyomtatványok képezik még. Ezek kétfélék lehetnek: vállalati kiadványok ás az ellenőrző hivatalok tevékenységéhez kapcsolódó nyomtatványok. Az előbbiek nálunk is változatlan formában megtalálhatók /alapszabályok, zárszámadások, jubileumi megemlékezések stb./, az utóbbiakhoz pedig Magyarországon leginkább a különböző üzleti kompasszokban összegyűjtött adatsorok hasonlíthatók. Ilyen vonatkozásban a cári Oroszország legjelentékenyebb kiadványai 1902 és 1908 között V.A.Dmitrijev és Mamonov szerkesztésében jelentek meg

e A fentiekben részleteiben bemutatott iratanyag forrásértéke a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat közvetlenül megelőző, s a monopolkapitalizmusba átnövő évtizedek történetére nézve rendkívül nagyjelentőségű. A jelek szerint azonban az iratok kiaknázása terén még bőven van a Szovjetunióban is tennivaló. A forradalom óta eltelt félévszázad alatt voltak olyan évek, amelyek komoly fellendülést hoztak, de voltak visszaesések is

e 1932-ben, a lénai sortűz 20. évfordulója alkalmából jelentek meg az első nagyobb, gazdasági levéltári anyagon alapuló kiadványmunkák. Ezt követték ugyancsak ebben az évtizedben a Maxim Gorkij vezetésével megindult üzemtörténeti kutatások, melyek — többek közt - olyan kitűnő monográfiát eredményeztek, mint amilyen az M.Mitelmann, B.Glebov, és A.U1janszkij: A Putyilov Gyár története c. 1939-