Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Sepelev, L. E.: Oroszország magánkapitalista kereskedelmi-ipari vállalatai a XIX. század elején, a XX. század végén, s ezek levéltári fondjai / 471–477. o.

Oroszország viszonylatában kiemelkedő szerepet ját­szottak az egyes termékek értékesítését kisajátító szindi­kátusi vállalkozások. A XX.század elején a fém- és cement­ipar, továbbá a rézbányászat termékeinek mintegy 78-90%-át ilyen módon hozták forgalomba. A réz kitermelését pl. 10 vállalat tömörítése révén a "Megy" Rézipari Részvénytársa­ság monopolizálta s áruit a Vogau és Cp. kereskedőházon ke­resztül értékesítette. E szindikátusban vezető szerepe az angol tőkének volt. Mivel a cári kormányzat az első világ­háború előtti években erőteljes szindikátus ellenes tevé­kenységbe kezdett, egyre gyakoribbá vált az a gyakorlat, hogy a hazai törvények kijátszása érdekében külföldön, ál­talában Londonban alakitottak meg egyes olyan uj monopolis­ta egyesüléseket, melyek pl. oroszországi vállalatok finan­szírozásával foglalkoztak. Ezek szervezői orosz és külföldi hitelintézetek voltak. Legnagyobb jelentőségre köztük az 1903-1909-ben alapított Orosz Bányaipari Kereskedelmi Tár­saság, az un. "Roszgorn" emelkedett, mely a szerző szerint "nemcsak az oroszországi oldalról jelentkező tőkehiány, hanem a nemzetközi tőkepiac tőkeajánlatainak központja is" lett. A "Roszgorn" élén M.M.Fedotov állott, az első ipar­és kereskedelemügyi miniszter, a Kadet Párt kiemelkedő tag­ja. Említésre méltó, hogy a legnagyobb kereskedő-házak maguk is átalakultak ilyen finanszírozó központokká. így az 184-0­ben Moszkvában alapított Vogau és Oo. cég kb. 80 millió ru­bel alaptőkével rendelkező vállalatok fölött töltött be ilyen szerepet e Jellemző adatként megemlíthető, hogy 1916-ban sa­ját és bizományosi kereskedelmi forgalma 120 millió rubelt tett ki e A szindikátusok részvényei természetesen Oroszország­ban sem képezték adás-vétel tárgyát. Áruértékesítő és finanszírozó egyesülésekkel, szindi­kátusokkal az első világháború előtti Magyarországon elvétve találkozunk. Az előbbiek a két világháború közti korszakban kezdtek elterjedni, a vállalatok finanszírozását azonban a legnagyobb bankok mindvégig közvetlen utón maguk intézték. Az oroszországi nagyipari- és nagykereskedelmi válla­latok működésének rövid ismertetése után a tevékenységük so­rán létrejött iratanyag problémáinak megvizsgálására kerül sor e A szerző fejtegetéseit az alábbi, klasszikusnak mondha­tó, nemzetközileg is érvényes, a gazdasági levéltári anyag sajátosságait helyesen tükröző megfogalmazással kezdi: "A ka­pitalista kereskedelmi-ipari vállalatok formáinak és nagysá­gának, ugyanúgy mint tevékenységük jellegének és szakágának különbözősége folytán belső szervezetükben és irattáraik le­rakódásában individuális vonások és sajátságok keletkeztek; mégis tevékenységük közös célja — a kapitalista profitszer­zés az ipari és kereskedelmi termelésben, - valamint a törvé­nyes előírások biztosították e vállalatok szervezeti, funk­cióbeli és ügyviteli elemeinek azonosságát s ezzel együtt le­véltári fondjaik összetételében az alapcsoportok azonosságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom