Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Székely Vera: A polgári demokratikus köztársaság és a Tanácsköztársaság külképviseleteinek iratanyaga az Országos Levéltárban / 28–57. o.
- 46 Szilassy alig foglalta el hivatalát, máris tapasztalta, hogy a magyar emigráció ás a felszámoló követség az ő helyzetét is megpróbálja lehetetlenné tenni, mint annak idején BédySchwimmer Rózáét. Éppen azokban a napokban, amikor Szilassy Bernbe érkezett, a luzerni Agence Centrale magyar ellenforradalmi csoport egy magyarországi kommunista puccs tervét és előkészítését kolportálta a svájci sajtóban, valószínűleg azzal a célzattal, hogy Szilassy politikai hitelét megingassa. /55/ Szilassy már január' végén beszámolt a Külügyminisztériumnak arról, hogy a közös követségre beosztott magyar tisztviselők sugalmazására hogyan akadályozzák munkáját. "De Vaux báró működésem elején - irta Szilassy - teljes lojalitással iparkodott a magyar képviseletnek is rendelkezésére állni, csak a követségnél alkalmazott magyar urak befolyása alatt foglalta el utóbb azon álláspontját, hogy csak a,kkor állhat a mi rendelkezésünkre, ha erre utasítást kap az egyetlen elismerhető felsőbb tekintélytől, a bécsi likvidáló minisztériumtól... A követség minden jött-mentek siffrirozott sürgönyét továbbítja ás ezzel támogatja a hivatalos munkámat szinte lehetetlenné tevő mindennemű, a magyarság érdekeit sértő ágitációt. M /56/ Elhangzottak ugyan olyan kívánságok, hogy "erélyes intézkedésekkel meg kell tisztítani Svájcot az emigránsoktól és arisztokratáktól/57/ és a legnagyobb szigorúsággal megrostálni azokat, akiknek utazási engedélyt ad a kormány." A svájci követség azt a kívánságát fejezte ki, hogy "...a nem egészségügyi természetű kiutazásokra nézve, tehát a politikai ás gazdasági kiutazásokra nézve, minden esetben az ő véleményét is kérjék meg."/58/ A magyar képviseletnek ez a jogos kívánsága persze megvalósíthatatlan volt, többek között azért, mert azok a magyar állampolgárok, akik a magyar kormány hozzájárulása nélkül akartak Svájcban maradni, a még magyar ügyekkel is foglalkozó közös követséghez vagy konzulátusokhoz fordultak útlevél-meghosszabbítási és tartózkodási engedély kéréseikkel./59/ 2. A magyar képviselet minden szempontból hátrányosabb helyzetben volt, mint a közös követség, amely hivatalosan elismert diplomáciai képviselet volt, hosszú ideje kiépített szervezeti keretekkel, ás jóltájékozott, gyakorlott apparátussal. A magyar megbízottak, főleg Bédy-Schwimmer Róza jóformán légüres térben, elszigetelten próbáltak megbirkózni feladataikkal, egy laza szervezetű, és nem megfelelően összefogott hivatal élén. Az ügyvitel és adminisztráció nem volt olyan jól szervezett, mint a Bécsi Követségen, és a beosztott tisztviselők létszáma is jóval kevesebb volt, mint Bécsben. A követség nem tagolódott osztályokra; irodák és képviseletek /gazdasági iroda, hírügynökség/ tartoztak hozzá formailag. Az ügyintézést Bédy-Schwimmer, majd Szilassy tartotta kézben.
