Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - Bendefy László: A Vay-család golopi levéltára a Sárospataki Református Levéltárban / 290–326. o.

- 303 ­Az iskolában a Vay-család régi térképei közül meg­találtam néhányat. Nem akartam hinni a szememnek: ezek a 150-200 éves térképek ott, 1958-ban oktatási célokat szol­gáltak! Percek alatt megegyeztünk 3érces Zoltán igazgatóval: magammal viszem a Vay kastélyból származó térképeket és kor­szerű falitérképeket kapnak érte cserébe. A csere meg is történt./25/ Amikor visszatértem Csóké Mjhályá khoz, négy olaj ­kép várt a konyhában. Yay László ezredesé, meglehetősen jó­karban; a generálisnak es felesegének portréja, jócskán meg­repedezett és lepattogzott állapotban, de az arcok - szeren­csére - sértetlenek voltak; végül Adelsheim Johannár ól ugyan­az a portré még egy példányban, de - a 15 eves, polyva alat­ti tárolás következményeként - nagyon rossz állapotban. Csóké Mihály és Szalay Pálné erről a két képről azt a felvilágosí­tást adta, hogy azokat a bárónő egyid5ben két példányban rendelte meg Miklós és Lajos fiai számára. A generálisról Csöke Mihályn ál csak egy arckép volt: ez vörös dandártáborno­ki egyenruhában ábrázolja. Ezt a képet Miklós , a későbbi fő­kancellár örökölte. Lajos édesatyjának egy másik portréját kapta: ezen a generális a nemesi felkelők brigadérosi fehér tábori egyenruhájában látható. Kazinczy szerint ez a portré nagyon sikerületlen, Vay Mikló s olyan kancsal rajta, hogy alig ismerhető fel. Hogy jelenleg hol lehet ez a kép, arról egyelőre fogalmunk sincsen. Hét órakor megjelent értem a gépkocsi. Csőkééék és uj golopi barátaim kisértek ki. A generális ás felesége arc­képét bizonyságul magammal hoztam. Néhány nap múlva felkerestem Vay Gilda doktornőt pes­ti lakásán. Érdeklődtem tőle, hol található a Vay-család go­lopi levéltára és képtára. Tartózkodóan válaszolt„ Erre fel­mutattam neki a magammal hozott két dokumentumot azzal a ké­réssel, mondja el őszintén, hogyan került ez a nemzeti érték a lehetetlen tárolási körülmények közé s Miután a felvilágo­sítást megadta, közöltem vele, hogy sem a levéltár anyaga, sem a képek nem maradhatnak tovább Csőkéék padlásán, mert tönkremennek. Erre ő levélben kérte fel Csöke Mihályt , hogy a továbbiakban alkalmazkodjék utasításaimhoz, es az általa őrzött anyagot küldöttemnek adja át. Nem sokkal ezek után egy Mádról a fővárosba tartó, üres tehergépkocsit Golopra irányítottam, hogy a fellelt gyűj­teményeket szállítsa Budapestre. Megtörtént. A gépkocsi az esti órákban érkezett Vay Gilda lakása elé. Elhelyezték nála a képeket, de a levéltári anyagot nem engedte lerakni, pe­netráns szaga miatt. Erre lakásomra szállították, ahol hóna­pokon át szellőztettük és szárítgattuk az anyagot. Szemmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom