Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918–19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája / 253–265. o.

- 263 kának. A helytörténeti kutatótol kell várni és kapni nem csak a megye, a város, a község történetének tudományos feldolgozását, hanem ezek révén /de nem feltétlenül azonos műfaji formában/ azt az anyagot is, amit a pedagógus a helyismereti órákon és egyéb alkalmakkor felhasználhat. Ilyen kettős feladat mellett természetszerűen a helytörténeti kutatónak önmagával és munkájával szemben magas igényeket kell támasztania, még akkor is, ha netán ezeket mások nem támasztanák vele szemben. Igényesnek kell lennie azért, mert a helytörténetirás nem könnyebb vagy egyszerűbb feladat, mit bármely más történeti probléma megoldása. Nem lehet tehát egyetérteni azzal az utóbbi időben nem ritkán hallható felfogással, mintha a helytörténeti kutatás és irás tulajdonképpen félkézzel elvégezhető feladat lenne, mintha nem igényelne ugyanolyan felkészültséget, mint akármilyen más téma. Megitélésem szerint bizonyos mértékig devalválta a helytörténetirás értékét s az emiitett irányba vitte megitélésát az a körülmény is, hogy a szakmától,s igy a megfelelő történeti ismeretektől és felkészültségtől távolállók igen gyakran felületes, nivótlan, történetileg nem hiteles ás nem megalapozott kiadványokkal, cikkekkel lepték meg az olvasóközönséget. A kiemelkedő évfordulók alkalmából - legalábbis az elmúlt években - gyakran voltunk tanúi ilyen kiadványok, napi- vagy időszaki sajtóban publikált cikkek megjelenésének. , A helytörténeti kutatómunka bázisát természetszerűleg a vidéki levéltáraknak, a vidéki levéltárosoknak kell adniok, hiszen felkészültségük, szakképzettségük, anyagismeretük erre predesztinálja őket. Elsősorban és különösen vonatkozik ez az ország túlnyomó többségére, azokra a megyékre, ahol nem működnek- tudományos intézetek, egyetemek és főiskolák, vagyis, ahol nincs mód arra, hogy ezt ármunkát megosztva és együttműködve, összehangoltan végezzék. Pécs, Szeged, Debrecen e tekintetben kedvező helyzete nem csökkenti megállapításunk erejét. Ezzel természetesen nem kivánom kirekeszteni a kutatómunkából a szakképzett, felkészült pedagógusokat, jogászokat stb., csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a tudományos igényű helytörténet Íráshoz megfelelő képzettség szükséges. Határt kell vonni az iskolai úttörő csapatok, a dilettáns érdeklődők kutatásai és netáni publikációik, valamint a ténylegesen tudományos igényű feldolgozások közé. Mindezen tul, s épp az elmondottakból következően, a levéltárosnak, a helytörténeti kutatónak, a vidék kulturális-, politikai életében meglévő, vagy esetleg még a jövőben biztositandó helye és szerepe miatt, egyben^olyan^tényezővé is kell válnia, aki aktivan és minden tevékenységében befolyásolja vagy befolyásolni igyekszik a történeti köz