Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Simonffy Emil: Az 1919-es nagykapornaki termelőszövetkezet iratai / 225–232. o.

- 226 A nagykapornak! apátság levéltára Nagykapornak a kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló történeti Zala vármegye földrajzi központjában fekvő oppidum volt, nagy erd5ktől körülvett dombos vidéken. A valószínűleg még a XII. században magánkegyur által alapított bencés apátságban elsősorban a konvent hiteleshelyi működésére tekintettel, a XVI. századig sokszor tartanak megyegyülést, a közság azonban jelentősebb településsé sem ekkor, sem később nem vált, noha a XIX.század közepéig névadója maradt a vármegye egyik járásának. - A XVI. században megszűnt a szerzetesi élet Kapornakon, az apátság vagyona átmenetileg katonai célokat szolgált. Később a zalavári apátsággal egyesítve, majd a XVII. századtól kezdve ismét önállóan világi apátok jövedelmét gyarapította. Hiteleshelyi tevékenysége is megszűnt a XVI. században, ás sem ez, sem a bencés élet nem támadt fel itt később sem. Az apátok a XVIII. században újjászervezték a gazdaságot. 1854-ben a megüresedett apátság javait a kincs-tár bérbeadta, majd 1858-ban az uralkodó a Jézus Társaságnak adta gimnáziumok és konviktusok fenntartására. Ettől az időtől kezdve, a Tanácsköztársaság négy és fél hónapját kivéve, egészen az 1945-ös földreformig a jezsuiták voltak a több ezer holdas uradalom urai. Az apátság levéltára több részletben került a Zala megyei Levéltárba: az anyag legnagyobb része 1952-ben, de az első 18 csomó csak hosszú hányódás után, az Országos Széchényi Könyvtáron és az Országos Levéltáron át, 1960-ban került vissza. Az apátság középkori levéltára az idők folyamán elkallódott; a XVIII. század első felében ezekből mindössze 13 irat volt meg. Serchtold Ferenc apátsága idején /17641776/ intenzív gyűjtő- és kutatómunka folyt az apátságot érintő iratok összegyűjtése és lemásoltatása érdekében. Ekkor hajtják végre az első rendezést is; 17 fasciculusba csoportosítják a meglévő iratokat az egyes birtokok szerint. A rendezéskor elenchus készült. A következő rendezésre csak 1935 után került sor. A 160 év alatt minden rendszer nélkül tárolt iratanyagot - a számadások kivételével - önkényesen megállapított^63 tárgyi csomóba osztották be, ezeket a csomó elnevezésének ABC rendjében sorba rakták és leszámozták, s hozzájuk csomójegyzéket készítettek. Az 1936 utáni iratokról és a különböző korból fennmaradt különböző számadásokról már' csak levéltárunkban készült áttekintő raktári jegyzék.