Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Sárközi Zoltán: A Sopronvidéki Kőszénbánya Rt. iratai a Magyar Tanácsköztársaság idejéből / 222–225. o.

intézmények ostromlását az engedélyezett, illetőleg kiutalt nyersanyagok, vagy árucikkek tényleges megszerzése érdekében, így keletkeztek a 24., 25. és 26. csomókban lévő korabeli^ kereskedelmi és egyéb levelek. Bár a Szociális Termelés Népbiztossága szemmel láthatóan mindent megtett a bányavállalat anyagi gondjainak enyhitése érdekében, az élelmiszereken és az olyan sokszor nélkülözött sörön és dohányon kivül a munkások különösen a ruházati cikkek és a lábbelik hiánya miatt panaszkodtak. A Szociális Termelés Népbiztosságának egy 1919. június 17-én kelt levele utalt arra a gyakori hibára is, "...hogy az egyes bányaüzemvezetőségek nem számolva a jelenlegi rendkivüli anyaghiánnyal, továbbá azzal a körülménnyel, hogy a termelés, mely ezidoszerint teljesen szünetel, belátható időn belül csak igen korlátozott mártákben fog megindulhatni és csak néhány legfontosabb szelvényre, ill. méretre fog szorítkozhatni, anyagkiutalási igényüket sok egymástól kevéssé eltérő méretre osztják..." Ugyancsak a Szociális Termelés Népbiztossága irta egy 1919. május 14-én kelt levelében, hogy a Sopronvidéki Koszénbánya Rt.-hoz "...beosztott kis bányák részére a Pénzintézeti Központnál jelzett folyószámlanyitást egyelőre függőben tartjuk és az utalványozás nevezett bányák részére eddigi bankösszeköttetéseiknél eszközölhető." Az iratokban a gazdasági élet nehéz körülményei közepette a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatti szervező munkára is akad egy-két érdekes adat. A sok baj ellenére mód nyilt pl. a bányakerületi műszaki biztosok teendőinek szabályozására. A vonatkozó utasitást ugyancsak a Szociális Termelés ^Népbiztossága dolgozta ki, s egy 1919. május 6-án kelt levelével megküldötte többek közt a. Sopronvidéki Kőszénbánya Rt.^nak is. A bányakerületi műszaki biztosok kötelesek vol^tak a szocializálást befejezni, fegyelmi jogkört gyakoroltak, elősegitetták a geológiai kutatásokat, üzemterveket dolgoztak ki, gondoskodtak a termelés gazdaságos megszervezéséről, a zavartalan anyagellátásról, az adatfeldolgozásról stb. Sz az utasitás annak bizonysága, hogy a sokféle gonddal-bajjal, anyaghiánnyal, ellenséges hadseregekkel és blokáddal küzdő Magyar Tanácsköztársaság vezetői feladatuk magaslatán álltak ás a jövőbe vetett hittel épitették a szocializmust. Végül a Tanácsköztársaság elvi alapokon kialakított szigorú puritánizmusára jellemző a Népgazdasági Tanács III. Főosztályának egy 1919. július 7-én kelt "Értesitése". Eszerint a Népgazdasági Tanács választmánya június 11-i ülésén az alábbiak szerint határozott: "...Az üzemi munkástanács tagjai egy-egy hetenként felváltva kijelölt ta^ kivételével kötelesek az üzem munkájában részt venni. Ülést, értekezletet a munkaidőben tartani nem szabad." Az intézkedést a következőkkel indokolták: "...A proletár-termelés fokozása érdekében szükséges munkafegyelem szempontjából még a látszatát is kerülni kell annak, hogy a jelenleg az üzemek álén álló elvtársak a munka nélkül élő kapitalisták utódai."