Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Schneider Miklós: Községi munkástanácsok Nógrád megyében 1919-ben / 181–188. o.

- 186 gi kezelésbe vették a papi földeket/25/, Balassagyarmaton ás Pásztón pedig köztulajdonba vették az egyházi alapítványokat. /26/ Ugyanakkor Pásztón kijelentették a szabad vallásgyakorlást . /27/ "Diósjenőn az egyházi iskolák egységes állami kezelésbe vételével kapcsolatosan a Megyei Művelődésügyi Osztálytól azt kérte a Munkástanács, hogy a tanerőhiányra való tekintettel őszig halasszák el az egységes kezelésbe vételt./28/ Ezeken a teendőkön tul természetesen a munkástanácsok fő feladatát jelentette községük életének normális mederbe való terelése. Különösen megnehezítette a helyi hatalmi szervek tevékenységét az a tény, hogy a négyéves háború rendkívüli mértékben szétzilálta az ország gazdasági életét, s igy a helyi szervek idejének és energiájának jelentős százalékát kötötték le a különféle közellátási teendők. Foglalkozniok kellett a vetőmag- és burgonyahiány pótlásával, a községek sószükságletének biztosításával, a leszerelt katonák ellátásával, a háborús és drágasági segélyek folyósításával, készletek nyilvántartásával és ellenőrzésével, tüzifaellátással, rekvirálások megszervezésével és a rekvirálásban résztvevők díjazásával, sőt még az ipari települések és 3udapest élelmezésével is. A jegyzőkönyvek elemzése azt mutatja, hogy a községi munkástanácsok a fent vázolt forradalmi jellegű ténykedések és a háború utáni helyzettel kapcsolatos közellátási teendők mellett minden igyekezetükkel azon fáradoztak, hogy zökkenésmentesen átvegyék ás továbbvigyék a korábban működött testületi szervnek, a községi képviselőtestületnek ügykörébe tartozó teendők intézését. így főleg a balassagyarmati, diósjenői, kazári és pásztói munkástanácsok üléseinek tárgysorozatai azt mutatják, hogy a község életében mindig is felmerülő legkülönbözőbb ügyekben /mint pl. apaállatbeszerzás, illetőség, bérletek kezelése,közmunkakivetés, temetési költség ügyek, alkalmazottak munkabére és ruházata, községi kötelékbe felvétel, területrendezések, középületek karbantartása, a községi költségvetések és zár-számadások megvitatása stb./ mindig a legnagyobb felelősséggel és ügybuzgalommal foglaltak állást és hoztak határozatot a község érdekeinek szem előtt tartásával. A fennmaradt néhány jegyzőkönyvnek éppen ez adja meg az értékét: a normális ügyvitelre való törekvés ~ amelyet a jegyzőkönyvek tükröznek - az élet minden területének normalizálását célozta és azt mutatja, hogy a proletárdiktatúra hatalmának helyi letéteményesei, a tanácsok, az országos szervekkel együtt, azokat támogatva, szilárd néphatalom megteremtésére lettek volna képesek, ha a közismert külső és belső okok nem siettetik a magyar Tanácsköztársaság bukását./29/