Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Móra Magda: A sárbogárdi járás főszolgabírájának a Tanácsköztársaság idején keletkezett iratanyagáról / 175–181. o.
• - 179 ... u Közzététel ás arra irányuló intézkedések tétele végett közlöm, hogy a munkások a munkabéreket megnyugvással fogadják és vállalt munkájukat fokozott kötelességtudással végezzék."/14/ • A katonai ügyeket tekintve a Járási Intézőbizottság anyagában is találunk néhány avatási lajstromot, a hadsereg élelmiszer-ellátására vonatkozó intézkedéseket, sőt katonai rekvirálással kapcsolatban is tesz panaszt a járási politikai megbizott a Megyei Direktórium felé. A főszolgabíró kihágási bíráskodási hatásköre a sárbogárdi járásban végig megmaradt. Augusztus 1-án ugyan összeült a Járási Intézőbizottság, álén a politikai megbízottal, mint elnökkel, jelen van Korniss Boldizsár is, mint csoportvezető előadó, s ekkor az elnök bejelentette, hogy az Igazságügyi Népbiztosság július 19-én kelt rendelete értelmében a kihágási ügyek ezentúl a megalakulandó kihágási bizottságok hatáskörébe tartoznak. A Járási Intézőbizottság megalakította a kihágási bíróságot és elhatározta, hogy a kihágási ügyeket minden hét csütörtökjén fogják tárgyalni. Ennek a hatóságnak működésére már nem került sor. A főszolgabíró elé vitt kihágási ügyek a Tanácsköztársaság idején többságükben a közellátás problémaköréhez tartoznak. Akad ugyan el nem adott állatról, ragályzárlat vagy ebzárlat megszegéséről, tilosban legeltetésről, engedély nélküli iparűzésről, záróra be nem tartásáról, vadászati kihágásról is jelentés, de a legtöbb az árdrágítás, az engedély nélküli szállítás, engedély nélküli gabona, kukorica vásárlás vagy őrlés, és a be nem jelentett készletek ügye. Az iratok átvizsgálásánál nem az augusztus elsejei időhatárhoz kötődtem, hanem részletesen átnéztem az augusztusi és szeptemberi, sőt nagy vonalakban az október-november-decemberi iratanyagot is. így azt tapasztaltam, hogy a volt főszolgabíró nemcsak az iratanyagot őrizte meg számunkra azzal, hogy besorolta és ismerős pecsétjével látta el a járási intézőbizottság fond ját, de mindenképpen igyekezett, hogy amennyire lehet, mentse embereit a szörnyű* megtorlás elől. Természetesen, kiadta a rendeletet, hogy az 1918. november 1 előtti elöljáróságok és képviselőtestületek foglalják el helyüket, de mivel ismerte a volt vezetőket, a fegyelmi alatt álló igari jegyző ezen a cimen nem kerülhetett vissza helyére.
