Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Bálint Ferenc: A gyulai városi direktórium története / 152–163. o.

- 160 szövetségének adta át és felterjesztést tett az prszagos Hadigondozó Irodához állandó és int ézíiá"n#es segélyezésiikre. A földkérdés megoldása érdekében felhívta a Városi Tanácsot, hogy a földmivelo foglalkozású földnélküli lakosság igényének kielégítésére a szomszédos gerlai, pósteleki és paradicsom-majori uradalmi földeket igyekezzék biztositani./27/ Mindent megtett a nehéz feladatot jelentő közélelmezés-, tűzifa-, bőr- és textilnemű ellátás érdekében. Intézkedett az egyes jómódú egyének által felhalmozott élelmiszerek és árukászletek felkutatására, elkobzására és hatósági áron való szétosztására. Az Intézőbizottság üléseiben hozott határozatok alapján a "Direktórium igen sok igazolást adott ki a Vörösőrságben ás a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítő gyulai katonák hozzátartozói részére, hogy családi segélyt kaphassanak. Ezt a sokrétű munkát mindössze 2 hét alatt, a román intervenció árnyékában végezte el a Direktórium. Megnehezítették munkáját a városban terjesztett rémhírek, amelyek különösen a román intervenciós hadsereg Arad térségéből április 16-án megkezdett előnyomulása után sokasodtak meg és igyekeztek a proletárdiktatúra jövőjébe vetett hitet megingatni. Dundler és Perei elvtársak ezekben a nehéz napokban is tanúságot Fettek osztályhüségükről és a Belügyi Népbiztosság 1321/1919. számú rendeletének megfelelően még akkor is helyükön maradtak, amikor a fenyegető hadihelyzet következtében április 22-én a Vörösőrség, majd 23-án a Megyei Direktórium is elhagyni kényszerült a várost. Az április 25-én bevonuló román csapatok parancsnoksága Dundler Károlyt és a gyulai munkásmozgalom másik két vezetőjét Grünfeld Jakab és Beleznay Sándor intézőbizottsági tagokat már másnap letartoztatta a Tanácsköztársaság érdekében végzett tevékenységük miatt, és rövid hadbírósági tárgyalás után a város határában agyonlövetne őket. A gyalázatos merényletet mindazok üldözése, összefogása ás internálása követte, akik a Tanácsköztársaság érdekében dolgoztak. A román megszállás után, a Horthy-rendszer idején tovább folyt a megtorlás a rendőri és büntetőapparátus minden eszközével, de hiába, mert a Tanácsköztársaság dicsőséges emlékét nem tudta kitörölni a dolgozó tömegek tudatából. xxx