Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A párizsi Havas Hírügynökség Levéltára / 794–803. o.
- 799 ségek jogainak elismertetése céljából hivtak életre, szabályos időközökben, általában minden évben összeült /1939-ig/, hogy a közös problémákat tanulmányozza. A titkári teendőket központi irodája /a Place de la 3ourse-on/ látta el, s ennek vezetését a Havas cégre bizták: az egyes hírügynökségek és az állandó, un. Hetes Bizottság /a Konferencia VB-je/ között б volt az összekötő: a panaszok, jelentések, javaslatok ide futottak be, itt készültek a körlevelek, itt készitették elő a közgyűléseket, valamint az iroda ügyelt arra is, hogy a Konferencia határozatai rendben végrehajtassanak. Levéltári anyagában találhatók a közgyűlési iratok, valamint az állandó bizottság iratai; a határozatok A3G rendbe szedett mutatójával ellátva. Ide sorolható az általános levelezés is, amely a körlevelek előkészitésével, a hírügynökségek közös gondjaival, a konkurrencia kérdéseivel, a hírszolgáltatás védelmével, a Népszövetség által létrehozott Sajtó Szakbizottság üléseivel s egyéb technikai kérdésekkel kapcsolatos témákat foglal magába. Ugyanebben a vegyes sorozatban található a New York-i iroda levéltára is, amely fentiekkel egyidőben került az Archives Nationales-ba. Évkoré: 1932-1940. Az irodát eredetileg 1913-ban alapitották és a Reuter hírszolgálatnak az Egyesült Államokat illető tudósitásai kiegészítése volt a célja; a Havas iroda Buenos-Airesben létesitett Délamerikai főigazgatóságát ászakamerikai hiranyaggal egy külön képviselő látta el. 1914-ig a londoni Havas iroda látta el Délamerikát hirekkel: tengeralatti kábel se^itségével, Párizson át. A háború alatt ezt a működést a cenzúra meghiusitotta, ekkor a cég New Yorkba költözött. Hatósugarát, ami a Párizsból kapott hirek terjesztését illeti, hamarosan kiterjesztette Latinamerikára, Kanadára és Mexikóra is. A New-York-i iroda tetemes fenntartási költségeihez 1924~ben a Quai d'Orsay /a párizsi Külügyminisztérium/ is hozzájárult, hiszen a délamerikai kontinens franciaellenes propagandáját csakis az iroda hathatós közreműködésével lehetett ellensúlyozni. A New-York-i Associated Press, demokratikus elvek hangoztatásával, a hiranyag szabad terjesztését sürgette: az amerikai újságok hatalmas anyagi lehetőségeivel közvetlenül is elláthatta a világviszonylatban történő terjesztést, s a hajdani szövetség szerződése egyre súlyosabban béklyózta; ugyanakkor riválisai, az United Press és az International News Service, nem tartozván a Havas-egyesüléshez, szabadon elláthatták a világpiacot. Havas és Reuter 1918-tól 1932-ig uj meg uj egyezményben mondott le fokozatosan délamerikai, távolkeleti, sőt európai privilegizált helyzetéről is. A "nagy szövetség" intézménye, amely hosszú évek során oly gonddal jött létre, és amely a tájékoztató szolgálatban szinte monopolisztikus szerephez jutott^ az első világháború után megingott. Világszerte, a békeszerződések aláirása után, nacionalista érzelmek és megnyilatkozások sürgették a hirek nemzeti szempontból történő megfogalmazását, terjesztését és a hirközlés szabadságát. Különösen a Keleteurópában született uj államokban vált súlyossá a helyzet:
