Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - FIGYELŐ - Kiss Dezső: A fiumei és magyar–horvát tengerparti kormányzó iratai a Fiumei Állami Levéltárban, 1870–1918 / 783–794. o.

- 793 Az iratanyag forrásértéke Az iratanyag a jugoszláv és a magyar történetírásnak egyik jelentős forrása. Fiume ás kerülete kapitalizmus-kori történetének feldolgozása az iratanyag ismerete nélkül hiányos lenne, mert a város és a kerület közigazgatási, pénzügyi, közgazdasági életének felsőfokú irányit ásat a kormányzó látta el. Az iratanyag a magyar levéltárügy szempontjából azért jelentős, mert a dualizmus időszakából viszonylag kevés iratanyag maradt meg. Különösen hiányosak a központi kormányhatóságok és az országos hatáskörű szervek iratai. A fiumei kormányzó hivatala ugyan nem volt országos hatáskörű hivatal, de mivel a miniszterelnök felügyelete alatt működött és a minisztériumokkal közvetlenül levezett, az irataiból sok elpusztult minisztériumi irat rekonstruálható.Ilyen szempontok különösen jelentősek az un. közbiztonsági és kivándorlási iratok. A közbiztonsági iratok között számos olyan miniszterelnöki, belügyminiszteri, hadügyminiszteri rendelet, körlevél, információs jelentés tisztázata található, amelynek a fogalmazványa a kibocsátó kormányhatóság iratanyagában nincs meg. Megtalálhatók itt azon közbiztonsági, munkásmozgalmi, választási stb. helyzetjelentések fogalmazványai, amelyek tisztazatai a minisztériumok irattáraiban elpusztultak. A kivándorlási iratok azért jelentősek, mert a magyarországi kivándorlók egy részét az adriai kikötőtársaságok szállították. A társaságok a kivándorlással kapcsolatos tevékenységükről a kormányzót állandóan tájékoztatták. Találhatók itt olyan iratok is, amelyek egy-egy magyarországi község ki-, vagy visszavándorlóinak, azok egyes csoportjainak teljes névjegyzékét tartalmazzák. Pontosak a kivándorlókra vonatkozó tájékoztató jelentések is, amelyek a központi hatóságok iratanyagában szintén csak töredékesen maradtak meg. Az iratok forrásértékát növeli az is, hogy az iratanyag szinte selejtezés nélkül maradt meg. Az iratanyag fizikai fennmaradásáról a jugoszláv állam kezdettől fogva gondoskodott, amit az a körülmány is bizonyit, hogy az iratanyagot meghagyták egykori helyén, a kormányzóság palotájában, azt rendezték,