Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - FIGYELŐ - Degré Alajos: A norvég levéltárügyről / 756–760. o.

- 758 II. Az Országos Levéltár igazgatójának: iránvitása és vezetése alatt működik öt kerületi levéltár. Közülük kettőnek fióklevéltára is van. A kerületek nem közigazgatási egységek, csak levéltári szempontból alskitották ki okét. Lévén az országban összesen 19 fylke /leginkább a mi megyéinkhez hasonlíthatjuk okét/, minden kerületi levéltárban 4-5 fylke iratait őrzik. A legnagyobb a Statsarkivet Oslo, mely Oslo városán kivül még öt fylke iratait őrzi. Ez talán 5 percnyi^, van az Országos Levéltártól /Kirkegata 14/, egy nagyobb épület földszintjén és első emeletén. Az itt őrzött iratok menynyiségét legfeljebb 3000 folyóméterre becsülöm. A fylkek itt őrzött levéltára nem jelentős, mert ezek nem olyan nagy jelentőségű autonóm szervek, mint a mi megyéink, inkább csak postaállomásul szolgálnák a községi igazgatás és a minisztériumok között. Nagy és sokra becsült iratanyaga van azonban a sorenskriver-eknek. Ezek állami tisztviselők, nem csupán közjegyzői teendőket látnak el, de ők vezetik a telekkönyveket, intézik a gyámhatósági teendőket, lefolytatják a hagyatéki eljárásokat, megkeresésre tanukat hallgatnak ki, sőt bizonyos kisebb ügyekben Ítélkeznek is. 1640 óta létezik ez az intézmény, az Írásbeli igazgatásnak egyik legfőbb oszlopa. A sorenskriver-ek által vezetett telekkönyvi regiszterek és régebbi szerződési könyvek a kerületi levéltárak leggyakrabban kutatott anyaga. Az egykori havasi legelőkön ugyanis most sok telket parcelláznak, ezek tulajdonjogának tisztázására pedig sokszor igen messze kell visszamenni. A kerületi levéltárak másik nagy anyaga a püspöki és plébániai levéltárak. Természetesen az evangélikus felekezeteké. Az evangélikus egyház ugyanis sokkal szorosabban fonódott össze az állammal, mint hazánkban a reformáció óta bármelyik egyház, bármikor. Az iskolaügy hosszú ideig teljesen az egyház kezében volt, intézője a püspök, aki ebben a kérdésben a közoktatásügyi minisztériumnak volt alárendelve. Tehát a püspöki levéltárakban lehet csak az oktatásügy múltját keresni. Az iskolák államosítása, illetve az elemi iskolák községesitése a múlt század második felében kezdődött, fokozatosan haladt, és csak 1920 táján fejeződött be. Állami anyakönyvvezetés ma sincs. A hivatalos anyakönyveket az evangélikus egyház vezeti. Más felekezetűek /mert szórványosan akad katolikus, metodista, talán más is/ születését, házasságát az evangélikus anyakönyvbe is be kell vezetni. A régi eredeti anyakönyveket, kb, 1900-ig az evangélikus egyház átadta az illetékes kerületi levéltárnak, és most ott őrzik. Legújabban kezdenek egy állami Volksregister-t vezetni, amelybe azonban nemcsak a születés, házasság helyét és időpontját, hanem a lakóhelyet is bevezetik, tehát némileg a mi népmozgalmi nyilvántartásainkhoz hasonlítanak, de ezek nemcsak nyilvántartások, hanem bizonyító erejű okmányok is..