Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 692 -. Május elsején, Fülöp-Jakab napkor vajat köpültek Kosdon, fülfájás ellen tartották orvosságnak./188/b/ Az Űrnapkor tartott körmenet is lövésekkel járt. Nógrádverőeén pl. 1775-76-ban Így ad számot a biró: "Űrnapjára lövöldöznyi vettem 3 font Puska port". A körmenethez szokásos négy lombsátrat -felállították. Karácsonykor a mester küldötte ostyahordás ismeretes volt, a visitatiokon kivül még egy adatot találunk, Szöllőson: "Kántornak ostyára való búza két esztendőre."/189/ Karácsony vigíliájának estéjén kántáltak, nem tudjuk, gyerekek-e vagy legények. Erdélyihez szövegét is beküldték, feljegyzője szerint ablakok alatt éneklik Nógrád minden helységében. /190/ Siessünk, siessünk Betlehembe mehessünk, Ott van a mi Jézuskánk A kit régen keresünkj Vedd föl juhász az bundát, Takargasd be Jézuskát, Mert nincs néki bocskorkája Sem sarkantyús csizmácskája Fázik az ő lábacskája. Osagárdon is kántálnak a fiuk-lányok szenteste sötétedéstől ás az ünnep hajnalán, köszöntőt mondanak, vagy az evangéliumot olvassák fel; krajcárt, kalácsot, diót, gyümölcsöt kapnak érte./19'l/ A betlehemes játék létét bizonyltja, hogy az egyik legelső magyarnyelvű pásztorjátékot Ecsegen jegyezte fel az ottani plébános 1684 és 1694 között./192/ A karácsonyesti hagyományos asztalterit esnek egyik kelléke volt az asztalra tett méz, "meredek" ellen szolgált orvosságul. /192/a/ Utoljára hagytuk az egyik legjobban megült jeles napot, a bucsut. Bucsu mindig a templom védszentjenek, vagy felszentelésének ünnepén van, területünkön a kettő egybeesik. A törököt túlélt templomok patrociniuma még a középkorból származik, ezt mindenhol megőrizte a hagyomány, s a török utáni első egyházlátogatáskor a visitator Írásba foglalta. A helységek egy részében a török uralom alatt is megvolt a bucsu, erre következtethetünk a garamszentbenedeki zsinat azon rendelkezéséből, hogy ahol nem tartják meg, ott ne vezessék be. Valószínűleg a visszaélések miatt határoztak így, hiszen felhívja a papság figyelmét, hogy ahol szokásban van a bucsu, ne részegeskedjenek a hivek, ne tűrje a plébános, hogy a templom szomszédságában főzzenek, sátrakban italt mérjenek, táncoljanak. A mulatságra való vágy azonban annyira mélyen gyökerezett, hogy száz év alatt sem lehetett kiirtani, az 1779 évi visitatiokban mind arról panaszkodnak a plébánosok, hogy búcsúkor táncolnak /Romhány, Magyarnándor/, kilengések vannak /Herencsény, Cserhátsu-