Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.
- 690 A temető csaknem mindenhol a templom körül terült el. Tudjuk, hogy hazánkban általános szokás volt a temetőknek, haesak lehetséges, domboldalon való elhelyezése. Nógrádban ezt megkönnyítette az a körülmény, hogy amint a visitatiok szinte kivétel nélkül minden falu templománál kiemelik, hogy a falun kivül, magasabb helyen fekszik, vagy a falu végén dombon épült. Ezt vették körül a fallal kerített temetők* Bérceién 1746-ban még állt a kőfal., néhol már csak a romjai látszottak, legtöbb helyen azonban már kerítetlenek. Idők folyamán a templomok helyett ujakat építettek, vagy körülépült házakkal, az uj plébánia épületeket is közel emelték hozzájuk, a temetőket tehát kijebb kellett helyezni a falvak akkori végére, az esetek döntő többségében megint dombra. Ez. a magyarázata, hogy^néhány faluban, pl. Radon 1746-ban két temetőt találunk, a régibe már nem temetkeztek, de amig az ott elföldelt halottak hozzátartozói éltek, gondozták a régit is, majd pusztulásnak indulva helyét sem őrizte meg az emlékezet. Az újonnan épült templomokat már nem övezi temető, pl. az 1725-ben épült lőrinciit, szántóit vagy bágyonit. Tereskén 1746-ban még használják a templom kriptáját, nem tudjuk a kegyúr, vagy a nép is temetkezett-e bele.. Egyes helyeken, pl. Nógrádverőcén, Nógrádon külön temetőjük volt a katolikusoknak ás akat.olikusoknak. A temetési stóláért csak pénz járt a plébánosnak, természetbeni adomány nem. Gyakori az énekes misével való temetés. "Reformátusok, evangélikusok beszéddel, vagy a nélkül temettek. Néhány falunak a XIX.sz.-ban már voltak sirásói, pl. Nógrádon a községi birói számadásokban szerepel: M Sir ásóknak Törető kapa", "Sir ásáshoz vevődött kát széles kapa". Ezeken a helyeken tehát már nem, vagy legalább is nem kizárólag a hozzátartozók ásták a sirt. Jeles napok /az esztendő ünnepei/. Az év ünnepei közül azokat soroltuk ide, amelyeket minden faluban megünnepeltek, a csak egyes helységekben, főleg áhítatból megtartottak a vallásos élethez kerültek. A garamszentbenedeki zsinat felsorolja a megülendő ünnepeket, ezek azonban alig térnek el az országostól. Vízkeresztkor a plébános házszentelést végzett, meg 100 évvel később is találkozunk vele egyes falvakban, mint Bérceién, Jobbágyiban. A sátoros ünnepek, karácsony, húsvét és pünkösd 4-4 napig tartottak. Felhívja a zsinat a papság figyelmét, intsék a népet, ne lakomázással, részegeskedéssel, táncokkal töltsék az ünnepeket, hanem, ha a test pihen a munkától, mennyivel inkább kell a léleknek a bűntől tartózkodnia. Néhány ünnephez a felsoroltak közül egyéb forrásaink is hozzáfűznek valamit. Kalendárium nemlétében, és analfabétizmusuk miatt, csak a templomban értesülhettek a lakósok az egyes változó ünnepek időpontjáról, ezért olvassuk a visitatiokban több helyütt, hogy a plébános az ünnepeket kihirdeti a szószékről. Negatív érvvel is találkozunk: a nógrádi plébános panaszolja 1746-ban, hogy Diósjenőn és Szokolyán ünnepnap is nyíltan dolgoznak, mert a prédikátor nem hirdeti ki az ünnepeket. Újévkor, húsvétkor, karácsonykor, néhol pünkösdkor is szokás volt a plébános, nótárius megajándékozása.