Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 677 kis sajtár.' Kosdon: konyhaalmárjom kis tálassal, vas tepsik^ káposzta vágók, hat drótos lábas, 1 vajdling, 4 tál, vaj törő, vas bagráts, egy debeny és egy kovász lapotzka^ köpülő, gyertyaöntő bátok, trancsár tányér, nagy sütő teknő, kenyérsütő lapát, moslékos dézsa, fa gyertya mártó és fejős veder volt a konyha felszerelése. A felsorolt berendezések egy faluban egy konyhához tartoztak./116/ A Nőtincsen előkerülő ,r

hőkő" kövön sült tésztafélékre enged következtetni. Bél Mátyás csak általánosságban ir a táplálkozásról, megjegyezve, hogy a magyarok búzakenyeret esznek, káposztát, főzeléket fogyasztanak. Szalonnájuk nagyon jó, a sok makkoltatás miatt bőségben van, nyersen, sózva eszik, füstölés nélkül, jobban szeretik mint a friss ételt./117/ A tejtermékekből vajon kivül sajtot készitenek, a gomolyát már emiitettük. Hogy milyen ételeket fogyasztottak, ill. milyen nyersanyagokat használtak, arra csak következtethetünk a - nagyon gyakori - lakomákból, vagy vendéglátásokból. Ezek a községházánál folytak le, illetve, mivel századunkban még nem voltak, a birc házánál. Mint majd látni fogjuk, minden alkalmat megragadtak ezek rendezésére. A birói számadások sokat megőriztek belőlük. Nógrádon pl. 1777. XII.16.-án a biró számadáskor 2 liba és 18 font hal fogyott el, melléje rizst vettek, feltehetően ludaskását is fogyasztottak/Ezeket a vendégségeket általában mindenütt a helység szakácsnéja főzte, aki 1,

pro annuis fatigiis" kapott évenként pár forintot, jelen évben 4 ft. 30 dénárt. Kosdon 1774-ben "Konyha szükségére" rovatban citrom, bors, rizskása, szalonna, szerecsendió virág, gyömbér, szekfüvirág, kapri* masolya sz.öílő, munt liszt, háj szerepelnek. 1765-ben a falu számára vett foghagymáért 40 dénárt fizettek. 1840-ben konyhára liszt, kása, tejfó']_» túró, tej, saláta ecet és olaj, káposzta, kelkáposzta, zöldség, paradicsom, mák, méz, borjú és disznóhús szereztetett be. Október 6.-án szüreti költségre: cukor, kávé, nagy és apró szőlő, rizskása, sáfrán, szerecsenvirág, citrom, ecet ás olaj, szekfő bors, magyar bors, szekfőszeg, babérlevél, zöldség 'és káposzta, kelkáposzta, karaláb, uborka és saláta, czeller saláta, torma és veres répa, zsemle és cipó, tej, túró, tejföl, disznó és borjúhús, lud, két kátsa, dara, paradicsom, veres és foghagyma, uborka ecetre 32 ft. 47 Xr. költődött el. Nógrádverőcén 1775-ben "Birák számára vettem halat, midőn közönséges Helységh számára Borokat bé szedtük." Két nappal később "Vettem tojást Bérák számára házamhoz. Ugyan akkor vettem Túrót. Helységh számára vettem 100 fei káposztát." A halat Vácon vették, egy embert küldtek be érte, akinek szintén fizettek. 1783-ban kolbászt, salátát, savanyu káposztát vettek. Ezek mellett a többször és más helységekben is megismétlődő tételek mellett még sárgarépát, köménymagot, gomolya-turót, tej-sürüt /tejszin/, köleskását találunk. A kelkáposzta néha szerepel olasz káposzta néven. Húsfélék közül a felsoroltakon kivül szalonna, háj, nyúl, csirke, kappan fordulnak elő. Kallón bucsu napjára minden évben tömőbe fogtak két libát. Meghatározott étellel csak eggyel találkozunk a túrós tésztával Nógrádverőcán 1784-ben: "Nem külömben Szolga Biró Ur számára tésztás étekre adódót túró."