Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - Lengyel Alfréd: A felszabadult Győr megye és város igazgatásának első évei / 584–602. o.
- 596 gok érezzék át feladatuk történelmi jelentőségét" - igy fejeződött be az említett felhívás - M s ellenőrző munkájuk, mint a magyar dolgozók lelkiismerete nyilatkozzék meg, hogy az uj Nemzetgyűlés összetételén semmi sem emlékeztessen többé a régi, rossz emlékezetű osztályparlamentre; csak egy olyan Nemzetgyűlés zárhatja le véglegesen Magyarország történelmének legszomorúbb évtizedeit és csak az alkothat uj korszakot, amely megtámadhatatlanul is tisztán képviseli a magyar dolgozók többségének demokratikus véleményét!"/30/ A nemzeti bizottságok mellett ^jelentős feladatok hárultak - a választások előkészítése és lebonyolítása terén a helyi választási bizottságokra, amelyeknek tagjai a demokratikus pártok és a szakszervezetek képviselőiből tevődtek össze. Megalakításukat az 1945. évi VIII.törvénycikk szabályozta, amely egyúttal az általános, egyenlő és közvetlen választójogot is bevezette, valamint a választásra jogosultak körét alapvetően kiszélesítette. Az uj törvény a fasisztákat és a népellenes elemeket zárta ki a választójogból és a korábbi választókerületek rendszerének felszámolásával megszüntette a mandátum-szerzésekkel kapcsolatos mesterkedések lehetőségét,/31/ Nehéz volt a helyzet a nemzeti összefogás megteremtése, a koalíción belüli pártagitáció közös,^egységes sikra való terelése szempontjából, a fővárosban és a vidéken egyaránt. Mindezek a problémák hatványozottan jelentkeztek Győr esetében, mely a szociáldemokrácia egyik jelentős fellegvára volt. A Szociáldemokrata Párt jobboldali szárnyának magatartása nagyon megnehezítette a Függetlenségi Front és azon belül különösen a Magyar Kommunista Párt munkáját, amennyiben választási agitációs tevékenysége során a jórészt antidemokratikus elemekkel tömöritett Kisgazda Párttal működött együtt, olyan jelszavak hangoztatásával, amelyek az októberi budapesti /községi/ választások részleges kudarca után igen alkalmasak voltak a tömegek megzavarására. Ehhez járult, hogy a közellátás megjavítását követelő sorozatos tüntetések, szervezett megmozdulások is számos lehetőséget nyújtottak a szemben álló oldal érveinek megcáfolására és a széthúzás tudatos növelésére. A Népszava hasábjain ezekben a hetekben ismételten megjelentek olyan cikkek, amelyek "általában beszéltek az ország súlyos helyzetéről, igyekeztek demagóg módon nevetségessé tenni, lekicsinyelni a munkásosztály újjáépítő hősiességét; mindezzel egyrészt az volt a céljuk, hogy zavart keltsenek a munkásosztály soraiban, másrészt hogy a súlyos helyzetre, nehézségekre való hivatkozással is nagyobb nyomatékkal dolgozzanak a külföldi /nyugati/ kölcsön és általában a nyugati orientáció propagálásán."/}2/ Ilyen előzmények után természetes volt, hogy a Kommunista Párt által javasolt megoldással, a közös választási listán való indulással szemben Gy5rött is egyhangúan állást
