Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - Hasznos Zsigmondné: A nagy tömegben sérült könyvtári-levéltári anyag megmentésének racionális, gépesített módszereiről / 573–579. o.

- 576 Minden újonnan felmerülő problémával kapcsolatban kidolgozzuk a megfelelő uj eljárást; igy történt ez pl. a több mint ezer pergamenlapból álló,, súlyosan árvizsérült, Firenzéből hozzánk küldött 20 kódexnek az esetében is, melyek sikeres restaurálását már felerészben elvégeztük. A nálunk kidolgozott és alkalmazott gépi restaurálás eredményeképpen az iratok nem válnak sem vastagabbá, sem merevebbé; a papir szakítószilárdsága az eredetinek sokszorosa lesz és az irás rendszerint optikailag felerősödik. Mindezzel kapcsolatban idézném a Magyar Országos Levéltár főigazgatóhelyettesének 1968-ban irt hivatalos jelentéséből az alábbi megállapításokat: "Azt kell aláhúzni, hogy a műhely által konzervált és restaurált levéltári anyaggal kapcsolatban egyetlen esetben sem merült fel olyan észrevétel, hogy az akár csak részben is elpusztult vagy olvashatatlanná vált volna." "A 10 évvel ezelőtt végzett gépi restaurálást megvizsgáltattuk és az seramiféle -öregedés jelét nem mutatja." - o Előadásom második felét most már annak szánnám, ami elmondható ilyen szükreszabott keretek között az aktuális témánkról: a könyvtárak hirlapanyagának a megmentéséről. Ebben legjobb útikalauzom a Németh Mária elvtársnő kitűnő összeállítása lesz, amely feltárta a hirlaptári anyagban található öszszes hiba-kategóriákat - perszB a könyvtárak szemszögéből nézve azokat. Én most viszont szeretném a restaurátor vezető - tehát egyelőre nem a kivitelező műhely szakmunkás - szemszögéből nézve elmondani, hogy lehet leegyszerűsítve látni a panaszokat és közös nevezőre hozni a folyóirat- és hirlapanyag helyreállításának sokféle problémáját. E fejezetnél el kell mondanom, hogy ez a téma részemre nem uj, azt a gyakorlatból ismerem. Az általam kidolgozott és betanított eljárással végzik az újságok "impregnálását" Zágrábban, az Egyetemi Könyvtár hirlaptári restauráló műhelyében; 1966-ban pedig a Firenzét sújtott árvízkárok kapcsán a helyszínen közreműködve, a Biblioteca Nazionale 500 000 /félmillió/ kötet, többé-kevésbé károsodott folyóirat-hirlaptári anyagának a vizsgálatát és helyreállítását is segítettem megszervezni, így tehát e speciális témában több alapvető tanulságot már visszavonhatatlanul le tudtam szűrni, mint pl. az alábbiak: Semmiféle-fajta "kézi foltozást" hirlappapiron nem szabad végezni, mert a legvékonyabb japánrost és a legjobb ragasztó alkalmazása is helyi vastagodást,