Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései / 786–817. o.
- 804a presszóval,, hűtőgéppel, televizióval f autóval együtt változnak a nézetek, szokások, cserélődik a viselet, az életforma. A városok kopott peremén modern lakótelepek, a régi grundokon uj üzemek épülnek; szobrot kap a hely nagy szülötte, emléktáblával jelölik meg a munkásamozgalom aktivistáinak egykori találkozóhelyét; öreg gyárak uj gépparkot* korszerű profilt kapnak; ősi iskolákban politechnikai műhelyek létesülnek, audioviziós felszereléssel tanítják a nyelvekét* Sorra-rendre tűnik a régi,'s alakul, fejlődik az uj: a táj, a település, a munkahely képe,, a gazdálkodás, a termelés, az építkezés., a szociális helyzet, a társadalmi-politikai köztudat, a műveltség, a szórakozás, az egész életmód - mássá lesz,- megújul. Az eltűnő régit és a helyére lépő ujat kell tehát ábrázolnia a krónikának, rögzitve elsősorban az eseményeket , továbbá az adatokat , melyek a különböző életviszonylatokban végbemenő mennyiségi és minőségi változást, fejlődést tükrözik. A régi csak munka és harc árán adja át helyét az újnak; a krónikának ezért ugy kell ábrázolnia a település, munkahely mai életét, mint amelyben az uj - SZÍVÓS munkával és harccal tör magának utat és hódítja el a réginek a helyét. A fejlődést biztosit^,- az ujat győzelemre segítő termelőmunka és eazméi-'•politikai harc szemszögéből kéli tehát a krónikának megörökítenie a mát . És mivel a harcban nemcsak adni, de kapni is lehet sebet: a krónika tükrözze hívén a sikerekkél együtt - a kudarcokat-, az'^eredmények mellett - a tévedéseket és hibákat is. A költő szavával élve - a krónika az igazat írja, né csak a valódit ; ne szimpla dicsőségkönyv legyen, de a kudarcokkal^ tévedésekkel és hibákkal együtt is felemelő küzdelmeink hü megörökitőj#,. A krónikán belül az egyes életviszonylatok, szektorok eseménynaplói nyilván bővebb adatokat fognak tartalmazni, mint az éves fejlődést összefoglaló beszámolók. Az eseménynaplókban is kerülni kell azonban a véletlen, esetleges jelenségek feljegyzését* gondosan mérlegelve, van-e az adott konkrét eseménynek, adatnak társadalmi jelentősége. Végső soron a krónikairó körök tagjainak együttes mérlegelésén s a munkájukat elbíráló fórumoknak /falugyűléseknek; illetve a dolgozók krónikabiráló gyűléseinek/ kollektív megítélésén múlik majd a krónika adatainak értékessége-. Az adatok fontosságának mérlegelése elválaszthatatlan a hitelesség elbírálásától. Biztosítani kell, hogy ehhez az elbíráláshoz a szükséges támpontok rendelkezésre álljanak /adott eseményekkel kapcsoiaton«itöbb kortárs megkérdezése, a vonatkozó forrásmüvek átnézése,' irattári, esetleg levéltári anyagokba való betekintés, stb. utján/.