Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sashegyi Oszkár: Levéltár és tudománytörténet / 757–774. o.

- ?68 ëairiak bősége folytán az aktaanyag fontossága látszólag csökken. Megnöveli azonban ennek az anyagnak a jelentőségét az a tény, hogy a polgári korban az állam szerepe a kulturális élet és a tudományos munka irányitása terén jelentősen megnőtt, és a tudományok fejlődése mindjobban intézményes jelleget öltött: az újonnan létesült tudományos intézmények egész sora tartozott az állam felügyelete alá s ezek munkájának ismeretéhez az intézmények levéltárai, s az őket irányitó főhatóságok levéltárai nélkülözhetetlen forrásanyagot szolgáltatnak. Az 1848/49-1 forradalom és szabadságharc idejének tudománytörténetéhez adatokat szolgáltat az 1848/49-i minisztérium /elsősorban az Eötvös József vezetésével megalakult Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium/ iratanyaga. Az 1848-at követő önkényuralmi korszak tudománytörténetére nézve a Helytartóság /Statthalterei fúr Ungarn/, a Főkormányzóság /GeneralGouvernement für Ungarn/ és az Építési Igazgatóság regisztraturája tartalmazza a legfontosabb levéltári forrásanyagot. Az önkényuralmi rendszer s az erőszakos Habsburg-centralizáció erősen hátráltatta ugyan a hazai tudományok szabad fejlődését, a kibontakozó kapitalista gazdasági viszonyok között mégis fokozottabb tér nyilt bizonyos tudományos munkák számára s különösen a közlekedés fejlesztése adott a mérnöki tudományoknak uj lendületet. A kiegyezés után a tudományok fejlődését akadályozó tényezők egyrésze elhárult. A dualizmus korából, majd a Horthy korszakból különösen a gazdasági szakminisztériumok anyaga érdemel figyelmet tudománytörténeti szempontból. A kiegyezés után meggyorsuló kapitalizálódási folyamat, elsősorban a közlekedés fejlesztése, az épitkezések terén teremtett a tudományos munka számára fokozott lehetőségeket. Az építési és közlekedési ügyek előbb a Közmunka és közlekedésügyi /1687-1889/, majd a Kereskedelemügyi /18891935/j végül a Kereskedelem- és Közlekedésügyi /1935-1945/ Minisztériumhoz tartoztak. Ennek megfelelően pl. a budapesti Dunahidak terv-dokumentációit is e minisztériumok anyagában találjuk: a Margithidét a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, az egykori Ferenc József hidét /ma Szabadság hid/ a Kereskedelemügyi Minisztérium külön csomóiban. Az Eskü téri /később Erzsébet/ hid előkészitő dokumentációs anyaga ugyancsak a Kereskedelemügyi Minisztérium iratai között maradt meg, a részletes tervrajzok azonban a minisztérium 1899 utáni anyagával együtt elpusztultak. A Boráros téri /ma Petőfi/ hid terveinek csak töredéke maradt meg, a nagyobb rész a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium irataival együtt megsemmisült. A budapesti dunahidakon kívül természetesen megtalálhatók az országban ez időkben épült más folyami hidak mérnöki dokumentumai is. Ugyanitt találhatók a folyamszabályozások tervrajzai, igy az Alduna szabályozásának mérnöki rajzai a Kereskedelemügyi Minisztérium különcsomóiban feküsznek, de ott találhatók például a fiumei kikötő tervrajzai is. A lecsapoló és ármentesitő társu-