Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sashegyi Oszkár: Levéltár és tudománytörténet / 757–774. o.
- 759 ta történettudomány módszereivel vizsgálva, megmutatnák ennek a rétegnek a helyét a hazai társadalmi és gazdasági struktúrában s ezáltal felfednék a társadalmi szerepét végső fokon meghatározó'tényezőket. Ugyanigy megiratlan még számos nagymultu tudományos intézményünk története. Hogy mást ne emiitsíink, a Magyar Tudományos Akadémia, története - részletektől eltekintve — feldolgozatlan. Egyes tudományágak történetének megírására történtek' ugyan kísérletek, s e téren néhány kimagasló eredmény is sgüietett, ; de sokhelyütt hiányzik még a részletes adatfeltárás, arai 'nélkül; pedig komoly szintézis megírása nem lehetséges. •' .'•"..',.'•• Kutatóink egy része tudománytörténeti munkájában kizárólag nyomtatott forrásanyagra támaszkodik. Mások kézirattári ;források alapján dolgoznák, de a levéltárak anyagát már figyelmen kivül hagyják. "Azok, akik.: levéltári anyagot használtak, egyes esetekbén nem tudták e forrásokat helyesen értékelni, a megfelelő összefüggésekbe beállítani. Az ebből adódó nehézségeken csak komplex megoldással, levéltárosok és az egyes tudományágak szakembereinek kölcsönös együttműködésével lehet segiteni. ::",*' Az alábbiakban nem vállalkozhatunk arra, hogy a levéltárak eddig még feldolgozatlan tudománytörténeti vonatkozású forrásanyagáról akár csak megközelitő pontosságú áttekintést adjunk, .Ehhez az eddigi előmunkálatok nem nyújtanak biztos alapot. Csupán általános tájékoztatást kivánunk adni a levéltár és tudománytörténet kapcsolatainak lehetőségeiről, arról, mit várhat a tudománytörténet kutatója a levéltáraktól, elsősorban az Országos Levéltártól, mit igér számára a levéltári forrásanyag, milyen nehézségekkel jár az anyag feltárása s a levéltáros részéről milyen segitségre számithat. Azt a módszert választottuk, hogy sorra bemutatjuk a főbb levéltári f orrástipusokat, az okleveleket.* a missiliseket, az aktákat. Mindezek a tudománytörténet számára közvetett forrásoknak, referáló jellegű forrásanyagnak számitanak. Végül foglakozunk azzal a-forrásanyaggal, amely közvetlen, bizouyitó jellegű forrása a tudománytörténetnek: ilyenek pl. a ki nem adott könyvek kéziratai, a térképek és a tervrajzok. I. Középkori okleveleink túlnyomó többsége jogbiztositó céllal iródott. Közvetve azonban bizonyos adatai révén ez az oklevélanyág is felhasználható a tudománytörténet számára. Ilyen adatok lehetnek az oklevelekben szereplő személyek képzettségét vagy tudományos fokozatát eláruló cimek, elnevezések /decretorum doctor, magister stb./ s az iskolákra vonatkozó adatok. Viszonylag legértékesithetőbbek a vagyonleltárak, jegyzékek, végrendeletek, kivált azok könyvekre vonatkozó részei.
