Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Simonffy Emil: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai: beszámoló a Zalaegerszegi Állami Levéltár tapasztalatairól / 631–652. o.

- 634 Ellenőrzéseink során - sokszor - igen kedvezőtlen tapasztalatokat^szereztünk. Még ha a folyó ügykezelés terén nem is voltak nagyobb hiányosságok

r sok szövetkezetben nem törődtek régebbi irataikkal. Elsősorban az ob.jektiv körülményekre hivatkoztak: A megfelelő irattár kialakításához nem rendelkeznek megfelelő helyiségekkel, nincsen elég szekrényük, polcuk stb. Ebben sok'igazság van. A kialakuló közös gazdaságok súlyos kezdeti nehézségekkel küszködtek, jelentős beruházásokra kellett anyagi erőt fordítani'. Első feladatuk nem is lehetett az, hogy az irodák számára megfelelő helyiségeket szerezzenek, azt megfelelően berendezzék. A megyében több szövetkezet irodája működik még mindig ideiglenes elhelyezésben, tanácsi albérletben stb. Jóformán a megye valamennyi szövetkezetének az elmúlt évek során irodáját - esetleg, többször is - költöztetnie kellett. Sok irodahelyiség szűk és zsúfolt, esetleg különböző feladatok ellátására szolgál. A megfelelő bútorok beszerzésére és elkészítésére is sokszor hiányzik a szükséges anyagi erő. Ilyen körülmények között a folyó ügykezelés iratainak tárolása is igen nehéz, a régebbi iratok pedig elkerülhetetlenül külső raktárhelyiségekbe vagy a padlásra szorulnak, sokszor társbérletben különböző más anyagokkal, nemegyszer különböző terményekkel és igy az egerekkel is* Ezek az objektív nehézségek szemmel láthatók voltak, ezek fennálltak és az érvek előtt sokszor meg kellett hátrálni. A termelési beruházások az elsődlegesek, a közös gazdaság kiépítése során nem az iroda felszerelése és az irattár berendezése a legfontosabb feladat. Azonban nem lehet mindent az objektív nehézségekre fogni! Láttunk igen mostoha körülmények között, zsúfoltan és szűkösen elhelyezett termelőszövetkezeti irodákban is példás rendet nemcsak a folyó ügykezelésben, hanem a régi iratok tárolásában is. És találkoztunk ennek az ellenkezőjével, amikor az objektív feltételek kedvezőek voltak, és az irattár mégis ömlesztett állapotban volt. Tehát a szubjektív tényezők a termelőszövetkezetek iratkezelésében legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszanak, mint az ovjektivek. A szövetkezet vezetőinek, elsősorban a főkönyvelőnek egyéni hozzáállásán, szakértelmén^ rendszeretetén múlik a szövetkezet iratkezelésének rendje. És ezen a téren igen nagy fejlődés következett be az utóbbi időben. A szövetkezeti iratkezelés rendjének személyhez kötődése igen sok hátrányt hord magában. A megye szövetkezeteiben a főkönyvelők fluktuációja igen nagy volt, az uj főkönyvelőnek sokszor kellett az elődje által el