Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szedő Antal: A koppenhágai X. Nemzetközi Kerek Asztal Értekezlet / 593–607. o.

Iratok, melyek állapotuk, régiségük, illetőleg értékük miatt nem kutathatok

. Itt két eset lehetséges: Egyik esetben a rendezettség, leltározottság hiánya okozza azt, hogy nem adják az anyagot a kutató kezébe. Ez különösen az egészen modern, frissen begyűjtött anyagnál okoz problémát, mert az anyag nagy mennyiségénél fogva csak hosszú idő múlva lesz rendezett és segédletekkel ellátott. Ahol a fasciculusok rendben és jó átadási jegyzékkel érkeztek be, ott inkább lehet kivételt tenni és jól kvalifikált kutatónak a rendezés és leltározás elvégzése előtt megengedhető a kutatás; A második esetben a dokumentumok régisége, egyedülállósága és romlandósága arra készteti a levéltárakat, hogy az eredeti példányok helyett kópiákat adjanak a kutatók kezébe /igy a Magyar Országos Levéltár az 1526. előtti oklevelek, Franciaország bizonyos szériák, pl. a Trésor des Chartes esetében/. Bautier nem helyesli ezt az eljárást, mivel a kópiánál sok részlet nem érvényesül eléggé. Dokumentumok, melyek, azonnal kutathatók Ausztria, Vatikán, Törökország ilyen iratokat nem ismer. De általában minden állam ismer azonnal kutatható iratféleségeket. Svédország és Finnország a legliberálisabb, náluk elvileg minden irat azonnal kutatható. Más országokban a kataszteri anyag, különböző ülési jegyzőkönyvek, jelentések, költségvetések, zárszámadások, választói névjegyzékek stb. /olyan iratok, melyek eleve a nyilvánosságnak vannak szánva/ korlátozás nélkül kutathatók. Kivételesen adott kutatási engedélyek Bár az az időpont, melyen tul a levéltári anyagban kutatni lehet, törvényesen szabályozott, mégis vannak kivételek és ezek valamilyen rendszer szerint kerülnek alkalmazásra. Az alábbiakban Bautier a kivételezések rendszerét teszi vizsgálat tárgyává. A kivételes kutatásra a levéltárak csak kevés esetben adnak engedélyt /Romániában, Törökországban, Lengyelországban/. A kivételes kutatási engedélyt mindig a fondképző szerv adja meg. /Magyarországon a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium, az igazolási iratokra az Igazságügyi Minisztérium./ Bautier azt javasolja, hogy mind a megszorításoknál, mind a kivételes engedélyeknél legyen a Levéltári Főigazgatóság, vagy annak felettes szerve, minisztériuma az illetékes hatóság. Igen érdekesek az Ausztriában ujabban életbe lépett rendelkezések. Ma már Ausztriában mindenki szabadon kutathat az 1926. jan. 1. előtt ke-