Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - KRÓNIKA - Szedő Antal: Hadnagy Albert (1901–1967) / 567–568. o.

- 567 KRÓNIKA HADNAGY ALBERT 1901-1967 194-7 május 31-én a szekszárdi temetőben hozzátartozói, pályatársai és tisztelőinek népes tábora kisérte Utolsó útjára Hadnagy Albertet, akit hosszú és súlyos betegség után ragadott el tőlünk a halál. Ravatalánál e sorok irója és a Kaposvári Állami Levéltár vezetője vett bucsut az elhunyttól. Hadnagy Alberttel jellegzetes képviselője távozott annak a régi megyei főlevéltárnoknak, aki aztán kivette részét a szocialista levéltárügy épitéséből, mint állami levéltár igazgatója, mint területi felügyelő. Nagy tudású /Eötvös Kollégium tagja, két évet töltött a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban/, nagy szorgalmú, semmiféle munkát nem szégyenlő levéltáros volt. Legnagyobb levéltárosi fegyverténye a Tolna megye területén szétszórtan kallódó családi levéltárak begyűjtése és a háborús események sodrásában összekeveredett vármegyei levéltár rendezése volt. Anyagát jól ismerte és mivel ismerte, sg&rett'o és becsülte. Történelmi érdeklődése Liszt Ferenc Tolna megyei szereplése és Háry János legendája mögött húzódó történeti valóság felé vitte. De ugyanakkor a lehető legkomolyabban vette a dolgozó emberek igényét a számukra értékes adatok felkutatására és másolatok kiadására. Mint főnöknek, sohasem volt goromba szava a beosztottakhoz, tekintélyét hozzáértése biztositotta. Politikai nézetei, a nép szeretete, izzó hazafias érzései vitték arra, hogy az 194-5 előtt Tolna megyében folyó pángermán agitációval szembeszálljon. Ezt a felszabadulás előtt sohasem felejtették el és sohasem bocsátották meg neki. Ennek köszönhette, hogy a nyilas uralom