Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Csuka József: Anna Palarcsykowa: A hitleri koncentrációs tábor vezetősége Auschwitzban és az utánuk örökségként megmaradt ügyiratok: Archeion, 1964 / 556–566. o.

56 c tály a Gestapo tábori képviselete volt. Tagjai élet és halál uraiként a foglyokkal korlátlanul rendelkeztek, munkájukat a legnagyobb titoktartás mellett végezték. A rendelet feltehetően éppen ezért nem foglalkozik részletesen munkaköri feladataikkal. A foglyokról személyenként dossziékat vezettek, amelyekben a személyi adatokon kivül szerepelt a fogoly "letartóztatásának indokolása" is. Az irnok kétféle dossziét vezetett a foglyokról: az egyik volt a táborban lévő foglyoké , a másik a meghaltaké, vagy akiket kiszabadítottak, vagy áthelyeztek másik táborba. Annak a fogolynak kartotékát, aki meghalt, pirossal át kellett húzni. Nagyon részletesen foglalkozik a rendelet a Politikai Osztályon belül működő un. Felvételi Osztály feladataival. Itt pontosan nyilvántartották azt is, hogy a fogoly honnan érkezett és milyen iratokat küldtek vele az átadó szervek. Palarcsykowa megállapítja, hogy az iratok mennyisége és minemüsége a fogság fajtájától függött. Más volt tehát a követelmény az internálás vagy az előzetes letartóztatás eseteiben. A rendelet szerint az Anyakönyvi Hivatal feladatait az un. "hálozási tisztviselő" végezte. Voltak "természetesohalálesetek" és "halálos balesetek". Egyébként a fogoly természetes haláláról értesítést kellett küldeni az RSHA-nak, a Gestaponak, a D csoport vezetőjének, valamint a fogoly hozzátartozójának. Pl. "Berta Schmidt - Berlin" - ci.jmel ellátva -, "férje meghalt tüdőgyulladásban, a további felvilágosítás az,átadó állami vagy bűnügyi rendőrségtől várható." Akit "halálos baleset" ért, arról csak néhány formális szóval értesítették a hozzátartozót. Pl. "Az ön férjét menekülés közben agyonlőtték" vagys öngyilkos lett". És ehhez hozzáirták a halál időpontját pl.: meghalt 1,6,4-0 körül". A kivégzett foglyokról nem kellett értesítést kUldeni, hanem a halálesetet bevezették az Anyakönyvi Hivatalnál és kiadták az elhalálozási bizonyítványt. ÍTzt a kivégzés! jegyzőkönyvvel együtt az RSHAnak küldték meg. A hullákat az adjutáns parancsára elégették. A rendelet szerint "a táborban kötelező volt a Krematórium Könyv vezetése, benne fel kellett sorolni: az urna számát /ha a táborban saját krematórium volt/, vezeték- és keresztnevet, a fogoly tábori számát, fogságfajtáját, a halál időpontját és helyét, az anyakönyv bevezetési számát, a halál okát, a hulla elégetésének időpontját, a legutóbbi tábori büntetéseket".