Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Kluge, Reinhard: Hozzászólás a szocialistakori fondokban végzendő értékfeltárás és selejtezés kérdéseihez: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 529–542. o.

- 534 A szerző a továbbiakban felveti a kérdést, hogy milyen kritériumok alapján lehet eldönteni valamely iratanyag történeti értékét, azaz hogyan lehet meghatározni a történeti szempontból felmerülő archiválási indokoltságot. A források értékelése a levéltártörténetben rendkivül eltérő eredményekre vezetettt, s figyelmen kivül hagyva itt a személyi adottságokból fakadó eltéréseket, csupán azt lehet egyér^ telmüen megállapítani, hogy a selejtezési gyakorlatot mindenkor a levéltárügynek az adott társadalmi rendszerben betöltött funkciója és az éppen uralkodó történelemfelfogás határozta és határozza meg, A levéltáros mindenekelőtt az olyan jelenségekkel kapcsolatos levéltári anyagot fogja megtartandónak minősiteni - mutat rá a szerző -, melyeket a történettudomány a történeti fejlődés szempontjából jelentőseknek tart. így az értékfel-tárás tudományossága az a lappul vett történelemfelfogás helyességére redukálódik. AZ elmondottakból következik, hogy a marxizmust megelőző és polgári 'történetelméletek egyáltalán nem jöhetnek számitásba a tudományos értékfeltárás normáiként. Ez persze nem jelenti azt, mintha a selejtezés a modern kapitalista levéltárügyben minden tudományos jelleget" nélkülözne. Mig például a parasztok és földesurak harcait tükröző periratok terjedelmes fondjai még a 19. században is oly nagy számban megsemmisülhettek, a látókör azóta lényegesen kitágult, annak köszönhetően, hogy a levéltárak kitárultak a történettudományi kutatások előtt. A tisztán dinasztikus szempontú történetirás túlhaladottá vált, S nem utolsó sorban a történeti materializmus hatására a társadalomés gazdaságtörténeti kutatások a polgári történetírásban is gyökeret vertek. E változásoknak az értékfeltárás gyakorlatára való pozitív' kihatása sem késhetett sokáig, s a kutatások egyre táguló köre az'értékfeltárás tekintetében is mindinkább korrigálja a polgári történe— lemfelfogások korlátozottságát és szubjektivitását. Az értékfeltárás és selejtezés számára valóban tudományos normákat hangsúlyozza a szerző - csak a történelmi materializmus szolgáltathat, mint amely a valóságnak megfelelően világítja meg a történelem hajtóerőit s tárja fel az általános történelmi törvényszerűségeket. A történelmi materializmus gyakorlati alkalmazásánál azonban óvakodni kell mindenfajta leegyszerűsítéstől. Vonatkozik ez elsősorbkli az olyan nagyonis kézenfekvő elképzelésekre, miszerint az értékelést attól kell függővé tenni, hogy a történelmi materializmus szempontjából mely jelenségeket kell elsőrendűen meghatározó, illetve alárendelt tényezőknek tekinteni. A történelem folyamatában ugyanis a különböző társadalmi jelenségek között eleven kölcsönhatás alakul ki, igy amennyiben a levéltári kiválogatás csupán a végső soron döntő tényezőkre vonatkozó forrásokra korlátozódnék, az eredmény távolról sem lenne kielégítő. A társadalom törtenete éppen az által emelkedik