Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Pavone, C.: Az utánpótlás válsága: Rassegna degli Archivi di Stato, 1965 / 274–276. o.

- 274 hivataltörténet a legelhanyagoltabb részlege a tudományközi kutatásnak, jóllehet nyilvánvaló, hogy ennek a fellendítéséhez is beszámolók, eszmecserék, a különböző humántudományok közös elméleti, helyesebben tapasztalati vitái szükségesek., A hivatalok, intézmények történetének, működésének kutatásában találkozhat a levéltáros, a jogtörténész,^ szociológus, a pszichológus, a közgazdász, a történész általában/s ha középkori hivatalról van szó, a paleográfus és a diplomatikus ia/; annál is inkább, mert ezek^.

: a szakterületek nem egyesülnek egyetlen szakember, a hivataltörténész hatáskörébe, mint ahogyan egyesek ezt tudni válik. Az összes modern tudomány egyik központi problémája az,hogy miképpen lehetne egységesíteni a tudományos megbeszéléseket, hogyan lehetne megvalósítani a hathatós tudományközi együttműködést az egyes szakterületek között. Ezzel függ össze annak a szükségessége, hogy újból tegyék vizsgálat tárgyává a tudományok bizonyos részlegeinek, mint amilyenek a levéltártan szempontjából jelentős történeti segédtudományok is, osztálybasorolását. Hiszen magának a történetnek, mint tudománynak fogalma is megváltozott., Nem az a tudomány immár, amely minden rokon tudományágat magábanfoglal, hogy tulajdonképpen azok felettesévé váljék, hanem velük egyenrangú; annál is inkább, mert a történeti segédtudományok kategóriáját jelentősen ki kellene szélesiteni a modern módszertan idényeinek kielégitése céljából, főképpen egyes alkalmazott részlegek tekintetében, s ide sorolható éppen a hivataltörténet is., Más tudományokat is körébe kellene vonni, igy a jogtörténetet, szociológiát ás a pszichológiát, ezeket azonban semmiképpen sem lehetne a történet segédtudományának nevezni, sokkal inkább rokontudományainak., Ha igaz, márpedig általában tény, hogy egy levéltárrendezés egyenlő a vele kapcsolatos intézmény tanulmányozásával, akkor az is igaz, hogty a, "kutató" levéltáros működési koré, valamint a

t "tudományos kutatás" meghatározása az e kérdésekről folytatandó vitákat is jelenti. Lehet hogy ezek a problémák nem egyedülállóak, talán nem is^a leglényegesebbek, de kulturális problémákká váltak, éppen ezért lényegeseknek kell tekintenünk; egyébként az ilyen természetű viták szükségszerűen személyi-életrajzi megbeszélésekké egyszerűsödnek. V w . « •JSI. ^V -<i• CUFavone; A "Z U X A N PÓ T I* Á S V A X, S A G A /Ressegna degU Archivi di Stato 196 5,/ Az állami levéltárak vezetői állásaira meghirdetett és nemrég befejeződött pályázat 80 állásra vonatkozott; 239 pályázó volt