Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: A tudományos levéltáros hivatástudata: Der Archivar, 20. évf. 1. sz. / 263–265. o.
- 264 élősködjek, az újonnan érkezett darabokat besorolja, a regisztereket kiegészítse, jelentéseket készitsen, urának indokait szem előtt tartsa, csak-ura engedelmével kölcsönözzön ki anyagot, saját hasznára semmit se forditson. i Személyi szükséges tulajdonságokul a történet, oklevéltan, államjogi ismereteket kötik ki, egyébként a szorgalmat, a türelmet, a magányosság szeretét, a hűséget és a titoktartást. .Mindez már akkor sem zárta ki, hogy törtonetirással, főleg , helytörténetirással és a fejedelmi házak> azok jogainak történetével ne foglalkozzanak a levéltárosok.. Persze akadnak történészek, akik szerint -a levéltárosok zsebében van a mennyország kulcsa és oda mégsem jutnak sohasem* Lassan a jogasz mellett mégiscsak érvényesül a történetire és mint •• •egyvi-Tí-vÁJb.^áros önérzetesen irja: a levéltáros tekintélyét nem lehet azon, lemérni , hogy mit gondol róla a tudatlan . publikum. i Mindez a feudalizmus korában van. A XIX. század fordulóján az állam jogállammá válik, ahol nincs a privilégiumoknak .jelentősége /a felvilágosult abszolutizmusra, majd a-.puOl~ gári államra gondol a szerző/. -, Hardenberg porosz reformista .államférfiú a levéltárakat . nyil^ n ^<3sá akarja tenni,, ameny, nyire ezt'csak az. államérdek megengedi. Ez . a felfogás a .le, véltári munkát is tudományos kutáto. munkának fogja fel. És valóban, a XIX. század elején nagyon sok levéltaros egy'ide, jüleg egyetemi tanár is. ( Ez persze nem általános még, ál. talános a jogilag képzett, iratokat őrző levéltáros._ Grillparzer sem szerette levéltárosi•pályáját, kisszerű kenyérkeresetnek fogta fel, a dohos akták jelenlétét csakis a múzsa ölykori" megjelenése tette elviselhetővé, hiszen hivatali helyiségében hivatali időben is alkotott / ?, ha nem is lettem semmi, de legalább megmaradtam annak, aki voltam"/* , Sperl a ,f Der i Arehivar" c. r.egényében a levéltárost nyájas <" öreg urhak festi, aki barátságosan elbeszélget a kutatókkal, , átrágja magát az akták pusztaságán, ahol azonban oázisok is vannak. . Ma már ennek is vége., A levéltárosi hivatás körüli problé, mákat Priedrich Meinecke veti fel emlékirataiban. Meinecke . egy icleig levél'táros- volt és meg tudta látni az aktatömegek , mögött az életet. De.egy idő múlva elvágyott a levéltárból, , ugy érezte, hogy a szűk tér szárnycsapásait akadályozza'^ Később ia,kifejtette, hogy. ugyan j obb egy történésznek a levél-tárban lenni, mint könyvtárban vagy iskolában tani'tani,' de , olyan, lehetőségei nincsenek a, kutatásra a' levéltárosnak sem, mint az egyetemi tanároknak. A szerző állást foglal, hogy a , levéltárosok számára kedvezőbb feltételeket kell teremteni , a. .tudományos kutatómunka számára.